Orbán Viktor a tihanyi apátságban elmondott beszédét követően több elemzés is született arról, hogy a miniszterelnök elárulta az erdélyi (és szimbolikusan a teljes határon túli) magyarságot. Egyes értelmezések odáig mentek, hogy a romániai magyarok által preferált jelült, Nicusor Dan épp a magyar miniszterelnök erőfeszítései ellenére tudott győzni. Megnéztük, hogy mi hangzott el valójában, milyen kárörvendő keretezések születtek, és nem utolsó sorban, hogyan vélekednek az erdélyi magyarság képviselői.
A 24.hu a román elnökválasztással kapcsolatos cikkét például azzal a hazugsággal vezeti be: „Hiába kampányolt Orbán tihanyi beszédével, elbukott a szélsőjobbos jelölt…” A Válasz Online publicistája „hátba rúgott erdélyi magyarok”-ról ír, de olyan is akadt a megszólalók között – például Tompa Andrea kolozsvári születésű író –, aki a Facebookon közzétett véleményében odáig jutott, hogy: „A tihanyi beszéd az erdélyi magyarok elárulásaként fog bevonulni a történelembe.”
Kétségtelen, hogy George Simion a legszélsőségesebb román nacionalisták közé tartozik, pártja és párthívei sokszor hangoztatnak magyarellenes nézeteket, sőt, maga Simion az úzvölgyi magyar katonai temető meggyalázásával robbant be a román közéletbe. Ugyanakkor az is tény – ahogy azt korábban már megírtuk –, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke az utóbbi időben olyan hangot használt, amely az előzmények ismerete nélkül vagy az előzmények zárójelbe tétele mellett a magyar-román együttműködés lehetőségét is magába foglalta.
Egy közelmúltban készített interjúban például úgy fogalmazott, „(…) a Romániában élő magyaroknak kell legyenek saját templomaik, joguk a nyelvükhöz és iskoláikhoz”, igaz azt is hozzá tette, az autonómia kérdését tabutémának tartja, arról még csak beszélni sem hajlandó, de ezzel messze nem áll egyedül a román politikusok között. Más alkalommal arról nyilatkozott, hogy a magyar-román összetűzések már “ezer éve” történtek, így azok már nem relevánsak. Inkább azt hangsúlyozta, hogy magyaroknak és románoknak egyesíteniük kellene az erőiket és együttesen kellene fellépniük az illegális migráció, a demográfiai problémák, a woke- és más neomarxista ideológiák ellen, mert azok Romániának és Magyarországnak is károkat okoznak.
„Akár akarjuk, akár nem, egy földön élünk. Ugyanazon az országon és a szomszédos országokon osztozunk. Tehát együtt kell megteremtenünk a jövőt”
– fogalmazott szinte kezet nyújtva a magyarságnak.
Hogy ezek a szép szavak mennyire hatották meg a magyar miniszterelnököt, azt természetesen nem tudjuk, de Simion a nemzetközi térben a legkomolyabb politikai szövetségét is fölkínálta Magyarországnak. Többször is kifejezte, hogy Orbán Viktor politikáját követendő példának tekinti. Egy interjúban egyenesen azt mondta: „Ugyanazt az ideológiát valljuk.” Hangsúlyozta egyúttal, hogy fontosnak, sőt példaértékűnek tartja, hogy a Fidesz kiáll Európa keresztény gyökereinek megőrzése mellett, s ami talán nagyon meglepő egy alkalommal azt is leszögezte szeretné, ha Románia csatlakozna a visegrádi négyekhez. A román sajtó így számolt be szavairól: „Nem akarom, hogy Románia bármiféle háborúban részt vegyen. George Simion elnök nem fogja kivezetni Romániát az Európai Unióból, hanem a schengeni övezet teljes jogú tagjává teszi. Ugyanakkor Geroge Simion elnök célja, hogy Románia csatlakozzon a visegrádi csoporthoz.”
A közeledésre utaló jeleket kiegészítette a romániai választási kampány véghajrájának irányváltása is, amelyben mindkét esélyes jelölt, George Simion és Nicușor Dan egyaránt erős súlyt helyezett a magyar kisebbség megnyerésére. Dan még magyar nyelvű elemeket is beillesztett kampányába, sőt megnyerte az RMDSZ támogatását is, miközben Simion inkább Orbán Viktor és az európai patrióták felé nyitva, illetve a romániai magyarság körében is problémaként megjelenő mélyszegénységre fókuszálva próbált szavazatokat gyűjteni.
Ilyen körülmények között jelezte tihanyi beszédében Orbán Viktor, hogy miután a kereszténységgel összefüggésben a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot, „biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben.” Hozzátette: „a kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra”.
Az konstruktív mondatok akár mindkét jelölthöz is szólhattak volna, ám az előzmények tükrében egyértelmű, hogy Simion vehette inkább magára a barátságos szavakat. Meg is köszönte Orbánnak a „támogatást”, s a továbbiakban igyekezett kampányában erőteljesen hangsúlyozni a magyar vezető „nagyszerű üzenetét”.
Ilyen összefüggések között érdemes értelmezni Orbán Viktor szavait. A magyar miniszterelnök vélhetően azt akarta hangsúlyozni, hogy bármilyen kimenetele lesz a romániai elnökválasztásnak, a magyar politika egyfelől kitart a jószomszédi viszonyok fenntartása, s lehetőség szerinti javítása mellett, amelynek természetesen része kell, hogy legyen a romániai magyar kisebbség identitás-megőrzésének biztosítása is, ahogy eddig is része volt, ahogy minden szomszédunkkal szemben alapvető elvárása ez a magyar politikának. Az erdélyi magyarság sorsának kiemelt jelentőségét azonban Orbán nem hangsúlyozta, vélhetően azért, hogy így jelezze, a jelenlegi helyzet fenntartásánál többet nem követel Magyarország Romániától. Mivel azonban ez a hallgatás nyilvánvalóan félreérthető volt, a beszédet követő napon Kelemen Hunorral, az RMDSZ-elnökével folytatott telefonbeszélgetés során leszögezte a magyar miniszterelnök, hogy a magyar kormány számára az RMDSZ álláspontja a mérvadó, minden körülmények között azt támogatja. Másfelől azonban azt is megüzente Tihanyból Bukarestbe Orbán Viktor, hogy Magyarország kitart szuverenista politikája mellett, s a román közélet ebben a viszonyrendszerben tud a magyar politikához közeledni vagy attól távolodni.
