Simor András, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke a napokban éles hangú kritikát fogalmazott meg a magyar gazdaságpolitika elmúlt évtizedéről. Véleménye szerint az Orbán-kormány hibás döntései miatt Magyarország tartósan leszakadt a nemzetközi mezőnytől. A kijelentéseire Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója válaszolt: egy, a közösségi médiában közzétett bejegyzésében az OECD GDP-növekedéssel kapcsolatos adataira hivatkozva vette védelmébe a kormány gazdaságpolitikáját, bemutatva a 2015 és 2024 közötti évek teljesítményét. A Quibit facet-check cikkében reagált a posztra, amelyben az elmúlt öt év GDP adataira hivatkozva azt állította, hogy Orbán Balázs szelektíven, félrevezető módon használta az adatokat, és a valós helyzetet elfedve festett pozitív képet a gazdaságpolitika teljesítményéről. A gazdaságpolitika prioritásairól folytatott vita kiemelt jelentőséggel bír. Elemzésünkben ezért megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák egy gazdaságpolitikai modell sikerességét, miközben a tényellenőröket is tényellenőrizzük.
Egy ilyen vita akár termékeny is lehetne, ha nem pusztán a számháborúról szólna, hanem arról is, hogyan értelmezzük a gazdaságpolitikai teljesítményt. A Quibit írásának legnagyobb hibája nem az, hogy más számokat idéz, mint Orbán Balázs, hanem az, hogy szándékosan torz módszertani keretben értelmezi az adatokat. A cikk kizárólag a 2020 és 2025 közötti időszakot elemzi, és az abban tapasztalt gyengébb mutatókat kizárólag a kormány számlájára írja, és ezt a rövidebb, válságokkal teli időszakot teszi az Orbán-kormány gazdaságpolitikai szimbólumává. Nem vesz tudomást arról a tényről, hogy ez az öt év példátlan globális sokkokkal terhelt időszak volt: a COVID-19 világjárvány, a világszintű ellátási zavarok, az energiaválság, az orosz–ukrán háború és a nyomában járó szankciós politika, valamint az inflációs hullám és a jegybanki kamatemelések mind olyan tényezők, amelyek a teljes európai térséget megrázták, de különösen Magyarországot, amely kis-nyitott exportvezérelt gazdasági struktúrája révén jelentősen kiszolgáltatott volt az ilyen sokkokkal szemben.
A gazdaságpolitika hatásai nem egyik napról a másikra jelentkeznek, ugyanakkor nem feltétlenül csak évtizedes távlatban értelmezhetők. Magyarországon már a 2013 és 2019 közötti időszakban világosan kirajzolódott a 2010 után bevezetett munkaalapú, beruházásösztönző és adócsökkentésre építő gazdasági modell eredményessége. Ezekben az években a magyar GDP-növekedés rendre meghaladta az EU-s átlagot, a beruházási ráta az egyik legmagasabb volt az Unióban, és a foglalkoztatottság történelmi csúcsra emelkedett. Ezek az adatok nem vitathatók, és nem is egyedi évjáratok eredményei: egy strukturált, konzekvens gazdaságpolitika következményei.
A gazdasági struktúra átalakulása is jelentős volt: a 2010-es évek elejétől fokozatosan nőtt a feldolgozóipar hozzáadott értéke, miközben az informatikai szolgáltatások és a kreatív ipar térnyerése is gyorsult. Emellett az ország beruházás-orientált fejlesztési politikája, amely az ipari parkok és infrastrukturális hálózatok bővítésére helyezte a hangsúlyt, hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország versenyképessége a régióban is javuljon. Szintén fontos megemlíteni az exportteljesítményt, amely a globális sokkok ellenére is viszonylagos stabilitást mutatott. A külkereskedelmi mérleg a legtöbb évben pozitív maradt, és az exportorientált iparágak – mint az autógyártás vagy az elektronika – továbbra is a gazdaság gerincét adják.
A Quibit kritikája ezzel szemben teljes egészében negligálja a hosszabb távú teljesítményt. A portál kizárólag a válságévek statisztikáira támaszkodva próbálja hitelteleníteni a gazdaságpolitikát, miközben figyelmen kívül hagyja azokat a mélyebb változásokat, amelyek a magyar gazdaság szerkezetét és teljesítőképességét határozzák meg. Különösen beszédes például a munkaerőpiac: míg 2010 környékén a munkaképes korú népesség aktivitási rátája 55–56% körül alakult, addig 2024-re ez az arány 68% fölé emelkedett. A munkanélküliségi ráta tartósan 5% alá csökkent, amellyel az EU élmezőnyéhez tartozunk, továbbá a reálbérek – az inflációs sokkhatások ellenére – 2010 és 2024 között összesen több, mint 70%-kal nőttek. Ezek nem csupán statisztikai számok, hanem olyan tendenciák, amelyek mögött valódi életszínvonal-emelkedés és gazdasági bővülés húzódik meg.
A költségvetési folyamatokat is érdemes helyén kezelni. Bár a Quibit nem foglalkozott részletesen az államadósság kérdésével, a teljes képhez hozzá tartozik, hogy a múlt évtized első felében a Kormány egyik legnagyobb kihívása volt a költségvetés konszolidálása. Magyarország 2010-ben több mint 80,2%-os GDP-arányos államadóssággal rendelkezett, ezt sikerült 2019-re 65% alá csökkenteni. A COVID-időszak globálisan növelte az eladósodottságot, de hazánk 2021-től ismét konszolidációs pályára állította az adósságrátát.
A COVID-válság és az energiaválság rámutatott arra is, hogy a kormányzat képes gyorsan és célzottan reagálni a gazdaságot érő sokkokra. Az olyan intézkedések, mint a bértámogatási programok, a hiteltörlesztési moratórium vagy a rezsicsökkentés védelmének kiterjesztése, érdemben járultak hozzá ahhoz, hogy a gazdasági visszaesés mértéke és annak szociális következményei mérsékeltebbek legyenek, mint sok más európai országban. Ezek a válságkezelő lépések nemcsak a lakossági terhek csökkentését szolgálták, hanem megóvták a vállalkozói szektort is az összeomlástól, különösen a kkv-k körében. A fiskális politika tehát nemcsak fegyelmet, hanem adaptív képességet is mutatott – ez pedig egy kis, nyitott gazdaság esetében elengedhetetlen a nemzetközi kihívások kezelése érdekében.
Ezzel párhuzamosan az elmúlt másfél évtizedben a magyar gazdaság tulajdonosi szerkezete is átalakult. A hazai tulajdonú vállalkozások, különösen a stratégiai szektorokban – mint az energetika, a bankszektor vagy az élelmiszeripar – megerősödtek, ami hozzájárult a gazdaság stabilitásához. A nemzeti tulajdonban lévő cégek szerepe válságállóbb működési modellt tesz lehetővé, hiszen a nyereség nagyobb arányban marad az országban, és célzottabban mozgósítható a nemzeti fejlesztési prioritások érdekében. Ez a szerkezeti változás nem jelenti a külföldi tőke elutasítását, de világos hangsúlyeltolódást jelez: a hosszú távú gazdasági önállóság és kiszámíthatóság érdekében erősebb nemzeti gazdasági bázis kialakítására törekszik a kormányzat.
A gazdaságpolitika eredményességének megítélésénél a társadalmi és demográfiai folyamatok sem hagyhatók figyelmen kívül. Az elmúlt évtizedben bevezetett családtámogatási programok – mint a CSOK, a babaváró hitel vagy a személyi jövedelemadó-mentesség – nemcsak társadalompolitikai szempontból jelentősek, hanem keresletélénkítő és fogyasztásnövelő hatásuk is számottevő. Ezek a lépések hozzájárultak a belső gazdasági dinamika fenntartásához, különösen akkor, amikor a külső kereslet gyengülése miatt a hazai kereslet szerepe felértékelődött.
Mindezek fényében kijelenthető: nem Orbán Balázs élt félrevezető módszerekkel, hiszen az általa vizsgált időszak adatai sokkal inkább alkalmasak a gazdaságpolitikai teljesítmény bemutatására, mint a Quibit által tendenciózusan lerövidített periódus. Egyetlen mutató sem értelmezhető önmagában, minden szám mögött ott áll az adott időtáv, a külső környezet és a belső szerkezeti sajátosságok.
