Rendőri túlkapásról értekezik a HVG két hídfoglaló tüntetőt megszólaltatva. Az igazoltatott egyetemisták, a 19 éves Vörös Katalin és a 21 éves Müller Áron a lap szerint ízelítőt kaptak abból, milyen lehet a putyini Oroszországban élni. A 2006-os tüntetések brutális leverésével kapcsolatban anno sokkal megengedőbb volt a patinás médium.
Lássuk először, milyen lehet Putyin Oroszországa a Budapestről elképzelve. A lap így számol be az egyetemisták megpróbáltatásairól:
„A megállóban beszélgettünk, hogy melyik buszra kellene felszállnunk, amikor egyszer csak megjelent mellettünk egy csapat készenléti rendőr. Legalább nyolcan-tízen voltak, és az egyikük kiszedett engem, azt mondta, igazoltatás céljából álljak félre. Próbáltam megkérdezni, miért igazoltatnak, de nem válaszoltak. Arra is rákérdeztem, hogy a momentumos kabátom miatt teszik-e, de azt mondták, hogy nem, nem azért. Amikor átadtam nekik a személyimet, megkérdezték, van-e nálam pirotechnikai eszköz. Mondtam, hogy egy füstgyertya van nálam. Erre belenéztek a táskámba, és elkobozták a készüléket, holott 14 év fölött bárki megvehet egy ilyet bármelyik játékboltban 1500 forintért. Közben a többiek kérték a rendőröket, hogy mondják meg a jelvényszámukat és a nevüket, de ennek sem tettek eleget, ezért a többiek videózni kezdték őket. Ezután fogtak neki a többiek igazoltatásának, akkor vitték el Áront is.”
A másik megkínzott egyetemista, Áron így nyilatkozott a rendőr-terrorról: „megkérdezték, hogy van-e nálam valamilyen illegális termék. Mondtam, hogy nincsen. Megnézték a táskámat, megtalálták a füstgyertyát, amely használatlan volt, teljesen legálisan volt nálam. Tanakodtak egy kicsit, és mondták, hogy menjünk a rendőrségi buszhoz. Ott egy dupla rendőrkordon körbevette a buszt, engem a busz oldalához szorítottak, nem is tudtam volna elmenni onnan.”
Katalin kiegészíti az egyre szörnyűbb rémdrámát: „Velem egy falnál csinálták ugyanezt. Mind a kettőnket körülbelül 10-10 rendőr vett körbe, hogy ne tudjunk elmenni. Azt is megkérdeztem, hogy megbírságolnak-e, mire rázták a fejüket, hogy nem, de ennek ellenére megbírságoltak. Az egész szituáció körülbelül 35-40 percig tartott.”
Ezt követően a fiatalok hosszan mesélik a maguk lelki élményeit, elmondják, hogyan élték meg az eseményeket (Megijedtek) és persze értelmezik is a történteket: a rendszer meg akarja őket ijeszteni. Végül a HVG munkatársának tendenciózus kérdésére a sugalmazásnak megfelelő választ adnak:
„- Próbáltak már párhuzamot vonni a mostani rendőri intézkedések és aközött, amire az Orbán-kormány szokott visszautalni, hogy 2006-ban gumilövedékkel oszlatták a tüntetőket? – Én a 2006-os eseményekről csak a neten olvastam, a saját bőrömön érzem a párhuzamot, hiszen tüntetésről tüntetésre durvulnak a rendőrök. Csak remélem, hogy nem jutnak el a gumilövedékekig.”
Ha következetes marad a HVG, ez utóbbi erősen spekulatív eshetőség sem fogja zavarni.
A portál, amely most tendeciózusan retrospektív keretezésben már ennyire szívén viseli a 2006-os rendőri fellépés visszásságait, az események idején sokkal megengedőbben állt az atricitásokhoz, nézzük csak meg, hogyan elemezték annak idején a brutális és indokolatlan támadást! Az október 23-át követő nyomtatott lapszámban (azt, hogy ennek milyen ereje volt 2006-ban ma már nehéz elképzelni is) Rádi Antónia teljes mértékben elfogadta a rendőrség “mi mást tehettek volna?-narratíváját, az oknyomozó újságíró nem érezte szükségét a tálalás árnyalásának.” Nem sokat változott később sem a helyzet: november 17-én megjelent “Gergényi marad” című cikkben így fogalmazott a szerző:
„Mindenki tudja, hogy nem ez volt az utolsó tangó – utaltak a HVG-nek kormányzati források arra, erősen tartanak tőle, hogy legkésőbb tavasszal, a gazdasági megszorító intézkedések hatására folytatódnak a szeptember-októberi budapesti kormányellenes zavargások. A kritikus helyzet erős rendőrséget igényel, érveltek, alátámasztandó Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfői álláspontját: Gergényi Péter budapesti főkapitány maradjon a posztján. A Vasprefektus, miután négyszemközt tárgyalt Gyurcsánnyal, összecsapta a bokáját, és jelezte, tovább szolgál.”
A helyzetelemzés így folytatódik: „A politika jobbszélétől a parlamenti jobboldalon át a liberális emberi jogi véleménymondókig sokan bírálták a rendőrséget, és rajta keresztül a Gyurcsány-adminisztrációt a zavargások kezelése, különösen az október 23-ai be nem jelentett kormányellenes megmozdulás – az ellenzék szerint túlságosan erőszakos – feloszlatása miatt.”
Jegyezzük meg: a HVG szerint a 2006-os rendőri fellépés leginkább „az ellenzék szerint” volt túlságosan erőszakos, amúgy a „Vasprefektus” a szerző szerint nem is távozhat posztjáról, mert egy ilyen lépés „egyenlő lett volna a túlkapásokról szóló vádak teljes beismerésével, annak jóváhagyásával járt volna, hogy az akciót parancsnokként vezénylő főkapitány felel azokért a rendőrökért is, akik … jogtalan eszközöket is igénybe vettek”, mert a HVG értékítélete szempontjából ez lényeg: „miközben a többség a HVG munkatársainak tapasztalata szerint törvényesen járt el.”
Nem érdemes folytatni a 2006-os rendőri brutalitást mentegető cikk ismertetését. A 2006-os események részletes ismertetése szétfeszítené jelen cikk kereteit, azok szerencsére már nem csak a HVG archívumából ismerhetőek meg, nem utolsósorban éppen a jelenleg az Átlátszót vezető Bodoky Tamás munkájának köszönhetően. Röviden, már csak összevetésként a két egyetemistát mostanság ért megpróbáltatásokkal, azért érdemes fölidézni, mi is történt azon a napon a fővárosban.
Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követően megkezdődtek tüntetések elleni fellépést így foglalta össze az Origo: „A pár száz résztvevővel kezdődő demonstrációk egyhamar többezres tömeggé duzzadtak… A rendőrterror 2006. szeptember közepétől egyre erősödött. Szeptember 19-én az MSZP akkori székházánál már lovasrendőrök oszlattak, az összecsapások során 69-en sérültek meg. A terror legvéresebb napja azonban október 23-án következett be, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján. A fővárosban számos helyen demonstrációt szerveztek a hatalom ellen, amelynek képviselői a tiltakozó tömeget csőcseléknek, a megmozdulásokat zavargásnak nevezték. A rendőrök parancsot kaptak a brutális fellépésre. … A Fidesz – amely ekkor a legnagyobb ellenzéki párt volt – az Astoriánál tartott saját ünnepi megemlékezést. A rendőrség viszont tudatosan ebbe az irányba szorította a Deák térnél tiltakozókat, így a két csoport találkozott egymással. Az így felduzzadt és összekeveredett tömeget a rendőrség váratlanul brutálisan verni kezdte, majd lovasrohamot is vezényeltek a jórészt békés megemlékezők ellen, ahol babakocsit toló anyukák és bottal közlekedő idősek is voltak. A kora hajnalig tartó tömegoszlatás során sokan súlyosan megsérültek … Több tüntetőt meglőttek, volt, aki ezen az éjszakán vakult meg, mert lövedék találta el a szemét, másnak a keze sérült meg, sokakat pedig nagyon megvertek. Cs. Attila, akinek kilőtték az egyetlen ép szemét, néhány évvel később öngyilkos lett.”






