Miután az napokban újra kiemelt témává vált Ukrajna Európai Uniós csatlakozásának kérdése, érdemes áttekinteni, objektív mércék szerint mennyire felkészült erre keleti szomszédunk, vagy arról van-e inkább szó, hogy az Európai Bizottság, az Európai Néppárt (illetve itthon a Tisza Párt) olyan politikai döntést akar ráerőltetni az európai partnerországokra, amelynek potenciális veszélyeivel egyelőre nem kíván foglalkozni. Az ukrán felkészültség elemzése kapcsán megnézzük, hogy működik az érettség vizsgálata a csatlakozási tárgyalásokat már régóta folytató országok esetében.
A csatlakozási követelményeket az úgynevezett koppenhágai kritériumok foglalják össze. Ezeket a feltételeket az Európai Tanács 1993-as koppenhágai ülésén állapították meg, és az 1995-ös madridi ülésén megerősítették.
A kritériumok a következők:
- a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme;
- működő piacgazdaság és képesség az Unión belüli versenyviszonyokkal és piaci erőkkel való megbirkózásra;
- a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére – és ennek részeként az uniós jogot képező szabályok, standardok és szakpolitikák (a közösségi vívmányok) hatékony végrehajtására – való képesség, valamint a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalása.
A látszólag egyszerű feltételek mentén az Európai Bizottság hét lépés megtételére kérte Ukrajnát. A jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre összpontosító hét tennivaló a bírók kiválasztásának reformjára, az Igazságügyi Főtanács átvilágítására, a pénzmosás elleni fellépésre, a médiaszabadság garantálására, a korrupció és az oligarchák elleni fellépésre, valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésére vonatkozott. Az ukrán igyekezetet mára négy területen ismerte el a Bizottság: a bírók kiválasztása, az Igazságügyi Főtananács átvilágítása, a pénzmosás és a média terén megtett lépések kielégítőnek tántek ahhoz, hogy megindulhassanak a komolyabb tárgyalások. Azonban a korrupció és az oligarchák elleni küzdelem, valamint a nemzeti kisebbségi jogok védelme kapcsán azt állapította meg a Bizottság, hogy Ukrajna nem teljesítette az előírt feltételeket.
A valóság azonban az, hogy a látszólagos előrelépések dacára a helyzet sok területen nem javult, hanem éppen, hogy romlott, mint arra a Magyar Külügyi Intézet elemzése rámutat. Eszerint „a Bizottság által előírt hét konkrét lépés tekintetében is visszalépés történt, miközben Ukrajna nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikája továbbra is messze elmarad az európai normáktól. Ukrajna gazdasági és politikai helyzete gyors ütemben romlik, és az ország jobban függ a külföldi segélyektől, valamint az ukrán államadósság külföldiek általi felvásárlásától mint valaha. Ha a külföldi támogatás elmarad, Ukrajna gazdasági helyzete még távolabb kerül az Európai Unióhoz való csatlakozás kritériumaitól…. Az ukrán kormány a nemzetbiztonságra hivatkozva gyakorlatilag központosította a hagyományos médiát, és rendkívül megnehezítette a kormánykritikus hírcsatornákhoz való hozzáférést. … A fentiek mellett Ukrajna kudarcot vallott a korrupció és az oligarchák elleni fellépés terén…. Mindebből egy olyan ország képe rajzolódik ki, amely nem alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdésére” – foglalja össze a tavaly látható helyzetet a Külügyi Intézet.
A Ludovika.hu összefoglalója inkább a gazdasági problémákra összpontosítva mutatja be az ukrán-felkészülés hiányosságait. „Háborús helyzetben a versenyképes gazdaság fenntartása akár vágyálomnak is tekinthető, de a csatlakozási kérelem benyújtása óta más területeken sem tett Ukrajna érdemi lépéseket a kritériumoknak való megfelelés érdekében.”
A riposzt összefoglalója ugyancsak arra mutat rá, hogy Ukrajna gazdasági mutatói rendkívüli módon elmaradnak az EU átlagától. „Az ország GDP-je alacsony, Ukrajna egy főre jutó bruttó hazai terméke legutóbb 2207,01 amerikai dollár (kb. 2116,53 EUR) volt 2023-ban, ehhez képest az uniós átlag 37 600 euró. Emellett magas inflációval küzd az ország. 2024 szeptemberében az éves infláció 8,6%-ra emelkedett az augusztusi 7,5%-ról. Az áramárak éves szinten 63,6%-kal emelkedtek, az élelmiszerárak szintén 8,5%-kal nőttek a gyengébb termés miatt.”
A cikk kitér arra is, hogyan áll Ukrajna a korrupció elleni küzdelemben: „Egy 2025 januárjában közzétett felmérés szerint az ukrán állampolgárok úgy vélik, hogy a korrupció mértéke növekedett az elmúlt évben, különösen a földhivatalok és az egészségügy területén. Az ukránok 44,1 %-a a földviszonyokban, 28,5 %-a az állami és kommunális egészségügyben, 28,5 %-a a rendvédelmi szervekben látja a legnagyobb korrupciót. Azt, hogy Ukrajnában a demokratikus intézmények stabilitása és a jogállamiság helyzete kihívásokkal küzd, számos korrupciós botrány is alátámaszt. Az egyik legkirívóbb eset a, ahol ügyészek tömegesen kerültek ki a katonai szolgálat alól hamis orvosi igazolások segítségével. Egy másik jelentős botrány 2024 júliusában robbant ki, amikor kiderült, hogy az ukrán hadseregnek szánt támogatások egy részét (körülbelül 3,7 millió dollár) tisztviselők egyszerűen el akartak sikkasztani.”
A Ludovika.hu összefoglalója így összegzi az ukrán korrupciós helyzetet az esetleges EU-csatlakozás tükrében: az ország „a korrupció felszámolása terén is tett jelentős előrelépéseket, azonban kérdéses, hogy elegendő mértékben sikerült-e visszaszorítani a visszaéléseket ahhoz, hogy az ország uniós csatlakozása ne okozzon a későbbiekben problémát a közösségen belül.”
Az Alapjogokért Központ vezető elemzője Dornfeld László a Magyar Nemzetnek nyilatkozva arra hívta föl a figyelmet, hogy nem kell meglepődnünk azon, ha Ukrajna lassan halad a csatlakozás útján. Úgy fogalmazott, „igen változó az, hogy bizonyos országok kapcsán meddig tart a csatlakozási folyamat. Ebben a tárgyalás megkezdése is csak egy lépcsőfok, utána is hosszú évek telnek még el a teljes jogú tagság megszerzéséig. Hazánk 1994-ben nyújtotta be a csatlakozási kérelmet, 1998-ban kezdődtek meg a tárgyalások és végül 2004-ben lettünk az EU tagjai. Szerbiával 9, Montenegróval 12 éve folynak a csatlakozási tárgyalások, és ezek az országok jóval inkább készen álltak erre a folyamatra, mint a három éve hadban álló Ukrajna. … Brüsszel most azt akarja elhitetni, hogy a háború nemhogy rontotta a szabadságjogok érvényesülését és a demokrácia helyzetét, hanem éppen ellenkezőleg. Ukrajna alig kettő év alatt eljutott a kérelem benyújtásától a tagjelöltségig, amikor az előbb említett két országnál ez 4,5-5 évet vett igénybe.”
Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy mi hátráltatja Szerbia és Montenegró előrehaladását, különösen azért, mert a két nyugat-balkáni ország csatlakozási folyamata a lendületes kezdés után az elmúlt években jelentősen lelassult, sőt megrekedt. A problémák áttekintése során azt láthatjuk, hogy olyan dolgok hátráltatják a folyamatot, amilyenekhez hasonlók felett szemet hunynak Ukrajna esetében.
Szerbiával kapcsolatban 2024. november elején fogadta el az Európai Bizottság azt a bővítési csomagot, amelyben megvizsgálta, hogy Szerbia milyen eredményeket ért el és hogyan is áll jelenleg az integrációs folyamatban. Ennek alapján jól látható, hogy három területen torpant meg az ország előrehaladása.
Annak ellenére, hogy az európai külpolitika korántsem egységes, és nincs is olyan előírás, amely valamiféle külpolitikai egységet megkövetelne, az EU többször is sürgette Szerbiát, hogy külpolitikáját hangolja össze az uniós állásponttal, Brüsszel különösen az Oroszországgal szembeni szankciók és a Koszovóval fennálló kapcsolatainak terén várt el változásokat. Szerbia azonban nem hajlandó teljes mértékben igazodni az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájához. Egyfelől bár Belgrád elismerte, hogy Oroszország Ukrajna ellen agressziót követett el, de nem fogadta el a Moszkva elleni szankciók bevezetését, s azokat nemcsak értelmetlennek, de egyenesen károsnak tartotta, illetve tartja. Másfelől Szerbia és Koszovó között olyan feszültség áll fenn, amit az Európai Unió nem akar beengedni, ezért azt szeretné elérni, hogy Belgrád a csatlakozás előtt zárja le a konfliktust, simítsa el a feszültséget. E tekintetben az Európai Parlament Szerbiáért felelős jelentéstevője szerint Szerbia csak korlátozott vagy egyáltalán semmilyen előrelépést nem tett az EU-csatlakozás feltételeinek teljesítése terén.
Más jellegű problémacsoport a jogállamiság és korrupció kérdése. Ebben a tekintetben a legnagyobb nehézséget a kábítószer-kereskedelem, a fegyverkereskedelem, az emberkereskedelem, a migráció, de még a kiber-bűnözés erőteljes jelenléte okozza, mint arra az EU a 2021-es állásfoglalásában is felhívta a figyelmet.
Mindezek miatt több EU-tagállam úgy véli, hogy Szerbia nem teljesíti az új fejezetek megnyitásának feltételeit, ami miatt gyakorlatilag 2021 decembere óta megszakadtak a tárgyalások. felfüggesztette a tárgyalásokat.
Előrébb jutott európai integrációs úton Montenegró, amely ugyancsak hosszú stagnálás után vett új lendületet. Az ország 2012-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, ám 2022-ben a sorozatos belpolitikai válságok, a kormány széthullása és az alkotmánybíróság működésképtelensége miatt az EU-csatlakozási tárgyalások gyakorlatilag elakadtak. A kialakult súlyos problémák közül biztos, hogy sürgős megoldásra vár a különleges rendőri egység, a különleges ügyészség és a legfelsőbb bíróság megüresedett álláshelyeinek betöltése, illetve az EU vonatkozó előírásainak megfelelve Montenegrónak fel kell számolnia a korrupció és a szervezett bűnözés jelenlétét a bűnüldöző szervekben. Egyes vélemények szerint korrupció megelőzése és a hatékony belső ellenőrzés végrehajtása érdekében sürgősen át kell alakítania a belügyminisztérium és a rendőrség szervezetét.
Az Európai Unió soros elnökségének magyar irányítása idején Montenegró jelentős előrelépést ért el, három tárgyalási fejezet lezárásával, illetve Magyarország szorgalmazza és támogatja az EU nyugat-balkáni bővítését. A felelős bővítéspolitikai keretei között hazánk támogatja Ukrajna felzárkózását is, ám pillanatnyilag az ukrán csatlakozás nem realitás. Gulyás Gergely a Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtökön megtartott Kormányinfón hangsúlyozta, hogy Magyarország szolidáris Ukrajnával, amelynek jelentős anyagi és humanitárius támogatást is nyújt. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Ukrajna nem teljesítette a tárgyalások megkezdéséhez szükséges feltételeket, és nem is közeledett ehhez az utóbbi időben.
