Nagy port vert fel, amikor a Trump-kormányzat egy felülvizsgálat befejezéséig felfüggesztette a USAID segélyszervezet működését. A vihar azóta sem csillapodik, a szervezet agendáját korábban meghatározó baloldali szervezetek a döntés apokaliptikus hatásairól fantáziálnak, és ezekre instant példákat is prezentálnak. Így tett nyomán sajtóban ez alapján a 444 jelentetett meg cikket, amely a Center for Global Development nyomán halott gyerekeket köt a döntéshez. Megvizsgáltuk, hogy mi áll Trumpék döntésének hátterében és mennyire relevánsak a CGD által ismertetett tragikus esetek.
Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) hosszú évek óta jelentős szerepet játszott a globális humanitárius segélyezésben. A programjai között olyan egészségügyi, oktatási és gazdasági fejlesztések szerepeltek, amelyek számos fejlődő országban biztosítottak forrásokat a helyi problémák kezelésére. Az utóbbi időben azonban a USAID működése egyre több kritikát kapott, mivel sokszor nem hatékonyan osztotta el a pénzeket, és számos vitatható, sőt teljesen abszurd projektet finanszírozott. Az amerikai adófizetők pénzéből működő szervezet az elmúlt években olyan programokat is támogatott, amelyek a gyakorlatban semmilyen érdemi hasznot nem hoztak, sőt kifejezetten pazarlónak bizonyultak. Erre válaszul a Trump-kormányzat felismerve ezt a problémát határozott lépéseket tett a támogatások felülvizsgálata és csökkentése érdekében: 2025 január 24-én az amerikai kormányzat bejelentette a külföldi segélyek felfüggesztését, majd ezt követően több mint 90 százalékkal csökkentette a USAID külföldi segélyszerződéseit, ami világszerte körülbelül 60 milliárd dollárnyi segély megszüntetését jelentette
Először is fontos tisztázni, hogy nem minden USAID-program szűnt meg. Az élelmiszersegélyek és a természeti katasztrófák utáni segélyezés például továbbra is működik, sőt azokon a területeken, ahol valóban szükség van rá, a támogatások hatékonyságát próbálták növelni. Az igazi probléma az volt, hogy a USAID költségvetésének jelentős része nem ezekre az égető kérdésekre ment el, hanem olyan kezdeményezésekre, amelyek teljesen érthetetlenek és indokolatlanok voltak.
A USAID ugyanis nemcsak valóban rászorulókat támogatott, hanem számos olyan projektet is finanszírozott, amelyek finoman szólva is furcsának mondhatók. Például több tízezer dollárt fordítottak egy transznemű opera létrehozására Kolumbiában, valamint egy transznemű képregény támogatására Peruban. A pénzpazarlás azonban még ezeknél is abszurdabb méreteket öltött: az amerikai adófizetők finanszírozták egy iraki „Szezám utca” verzió létrehozását, amely 20 millió dollárba került, és 15 millió dollárt fordítottak óvszerek biztosítására Afganisztánban – még a tálib hatalomátvétel után is. Különösen botrányos az a támogatás, amely 446 ezer dollárt irányzott elő Nepálban az ateizmus népszerűsítésére, vagy az, amely Wuhanban táncórákra biztosított közel 70 ezer dollárt.
Ezek a támogatások nemcsak hogy nem segítettek a rászorulókon, hanem elvonták a forrásokat azoktól az ideológiailag kevésbé mutatós kezdeményezésektől, amelyek tényleges életmentő szerepet tölthettek volna be. Miközben például afrikai országokban az alultápláltság és az ivóvízhiány továbbra is milliókat fenyeget, a USAID inkább olyan politikai ízű projektekre szórta el a pénzt, amelyek semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak. Ez egyértelműen igazolja, hogy a Trump-kormányzat döntése nem egy szeszélyes megszorítás volt, hanem egy szükséges reform, amely az amerikai költségvetés felelős kezelését helyezte előtérbe.
A liberális média természetesen felháborodott, és rögtön drámai képet festett a változásokról. A hivatkozott 444 cikk például azt állítja, hogy a USAID támogatásainak megvonása miatt hamarosan milliók halhatnak meg világszerte, különösen Afrikában, ahol a segélyek nélkülözhetetlenek voltak a HIV, tuberkulózis és malária elleni küzdelemben. A lap hivatkozik a Center for Global Development (CGD) becslésére, amely szerint a támogatások csökkenése akár hárommillió ember halálát is okozhatja, köztük 1,6 millió HIV-fertőzöttét, akik eddig az amerikai gyógyszerprogramoknak köszönhetően kapták meg a kezelésüket.
A cikk tragikus gyermekhalálesetekről is beszámol, hogy alátámassza állításait: a tízéves dél-szudáni fiú, Peter Donde, aki születésekor édesanyjától kapta el a HIV-vírust, de az USAID által finanszírozott PEPFAR program gyógyszereinek köszönhetően életben maradt, a program finanszírozásának felfüggesztését követően nem jutott hozzá az életmentő gyógyszereihez, és egy tüdőgyulladás szövődményének következtében, február végén elhunyt. Egy másik esetben egy nyolcéves kislány, Achol Deng is hasonló sorsra jutott, mert a segélyek leállítását követően nem kapott megfelelő ellátást. Ezen felül egy 35 éves egyedülálló anya és ötéves fia, akik mindketten HIV-pozitívak voltak, szintén a segélyek leállítását követő hónap során haltak meg. A cikk szerint az ilyen tragédiák egyértelműen Trump döntésének következményei, és a jövőben még több hasonló eset várható.
Bár a történetek szívszorítóak, a teljes kép érdekében fontos az események időrendjét is megvizsgálni. Az Egyesült Államok kormánya 2025. január 20-án jelentette be, majd január 24-én foganatosította a külföldi segélyek 90 napos felfüggesztését, amely a PEPFAR programot is érintette. Ez érthető módon aggodalmat keltett a HIV-vel élők ellátásának folytonosságát illetően világszerte. Azonban már január 28-án az amerikai külügyminiszter jóváhagyott egy „Sürgősségi Humanitárius Mentességet”, amely lehetővé tette az életmentő HIV-kezelések folytatását. Ennek következtében a programok tovább működhettek, és a gyógyszerek eljuthattak a rászorulókhoz.
Ez azért is lényeges, mert a HIV-kezelések nem naponta érkező szállítmányokra épülnek, hanem hosszabb távra tervezett készletekre. Egy jól működő segélyezési rendszerben a gyógyszerek nem fogynak el egyik napról a másikra, és egy 5 napos finanszírozási fennakadás önmagában nem vezethet tömeges gyógyszerhiányhoz. De még gyógyszerhiány során is, egy HIV-vel élő beteg esetében, aki már évek óta stabil kezelést kap, a gyógyszerek néhány hétig-hónapig való hiánya is csak fokozatos egészségromlást eredményezne, nem pedig azonnali halált. Egy súlyosan beteg, előrehaladott AIDS-stádiumban lévő betegnél is általában hónapokig tartó folyamat vezet a végzetes következményekhez.
Ezért erősen megkérdőjelezhető, hogy a 444.hu által említett gyermekek halála kizárólag a USAID programjainak felfüggesztésére vezethető vissza. Ha valaki február végén hunyt el a HIV-fertőzés szövődményei miatt, az sokkal inkább egy hosszabb ideje tartó, kezeletlen állapot, vagy egyéb tényezők eredménye lehetett, nem pedig egy január végi finanszírozási döntés közvetlen következménye. A finanszírozási szünet és a halálesetek közötti idő tehát túl rövid ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést lehessen megállapítani.
Ezen halálesetek kapcsán több alternatív okot is érdemes figyelembe venni. Az érintettek már előrehaladott AIDS-stádiumban lehettek, így a legyengült immunrendszerük miatt egy másodlagos fertőzés – például tüdőgyulladás vagy tuberkulózis – végzetes lehetett. Emellett az afrikai országok egészségügyi rendszereinek gyengeségei is szerepet játszhattak a tragédiákban, hiszen a megfelelő ellátás és gyógyszerelosztás gyakran már az USAID csökkentése előtt is akadozott. A helyi bürokrácia és adminisztrációs problémák szintén hozzájárulhattak ahhoz, hogy egyes betegek nem jutottak időben kezeléshez, ahogy az Achol Deng esetében is történt, aki a személyi igazolványának elvesztése miatt nem kaphatta meg a gyógyszereit.
A 444.hu, ahogy más liberális médiumok is, igyekszik további tragikus eseteket is Trump döntéséhez kötni: a szintén megemlített texasi kanyarójárvány példája különösen érdekes: a cikk azt sugallja, hogy a USAID (monitoring programjainak) szüneteltetése vezetett a járvány kitöréséhez. Arra nem kapunk magyarázatot, hogyan lehetne egy február elején jelentkező járvány következménye egy olyan döntésnek, amelyet január 24-én foganatosítottak? A valóságban a kanyaró megjelenése már korábban is várható volt a megnövekedett migráció és a csökkenő átoltottság miatt. Az, hogy ezt Trump döntésére próbálják visszavezetni, egyértelműen politikai manipuláció.
A halott gyerekekre való hivatkozás az egyik legerősebb politikai kommunikációs fegyver, amelyet kronológiai bakugrások árán is megpróbálnak bevetni most Trumpék ellen. A cél, hogy az amerikai közvéleményben egyértelműen összekapcsolják a USAID csökkentését a világ szenvedésével, meghamisítva az adófizetői pénzek hatékony és felelős felhasználását célzó törekvések kontextusát.
Miközben a baloldali sajtó azt hangsúlyozza, hogy a USAID csökkentése miatt tömegek élete kerül veszélybe, arról mélyen hallgatnak, hogy az ügynökség számos programja vált a teljesen értelmetlen és pazarló költekezés szimbólumává. A Trump-kormányzat nem a teljes segélyezést szüntette meg, csupán a kétes és átláthatatlan támogatásokat kívánja felülvizsgálni. Az élelmiszersegélyek és a természeti katasztrófák utáni gyorssegélyezés továbbra is működik, ahogy az életmentő HIV-kezelések is, azonban az olyan politikailag motivált és gyakran nevetséges projektek támogatása, mint a transznemű opera vagy a tálibok óvszerellátása, már nem fér bele az amerikai költségvetésbe, különösen, hogy (és ebben az amerikaiak jelentős része pártállástól függetlenül egyetért) számos probléma vár – anyagi jellegű – megoldásra az Egyesült Államokban is.
Kijelenthető tehát, hogy Trump nem elzárta a világot a segítségtől, hanem igyekszik megszüntetni a korrupt és politikailag motivált programokat. A segélyek ezentúl célzottabban működhetnek, és azok juthatnak forrásokhoz, akik valóban rászorulnak. A USAID támogatásainak csökkentése tehát nem globális katasztrófát idézett elő, hanem egy régóta esedékes reformot valósított meg, amely hosszú távon igazságosabb és hatékonyabb segélyezési rendszert hozhat létre.
Források:
https://444.hu/2025/03/23/milliok-halhatnak-meg-a-usaid-tamogatasok-megszuntetese-miatt
https://www.whitehouse.gov/articles/2025/02/at-usaid-waste-and-abuse-runs-deep/?utm
