Az elmúlt hetekben intenzív vita bontakozott ki a Budapesti Klímaügynökség (BKÜ) jövőjéről. Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom fővárosi képviselője – egyben a Fővárosi Közgyűlés Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottságának elnöke – javaslatot tett az ügynökség megszüntetésére, és tevékenységének a Budapesti Közművek Zrt. (BKM) egyik új divíziójaként való folytatására. A javaslat komoly visszhangot keltett, és éles reakciót váltott ki Karácsony Gergely főpolgármester részéről, aki határozottan kiállt a BKÜ önállósága mellett. Mivel foglalkozik valójában a Fővárosi Klímaügynökség és ki áll közelebb az igazsághoz, amikor az intézmény célkitűzései és konkrét tevékenységét összehasonlítva az átalakítást vagy az egész infrastruktúra megszüntetését vizionálja a kérdés kapcsán? Ennek jártunk utána.
A BKÜ 2024 áprilisában alakult azzal a céllal, hogy Budapest klímavédelmi törekvéseit intézményesített formában, összehangoltan támogassa. Kiemelt figyelmet fordít a lakossági energiahatékonysági fejlesztések elősegítésére, különösen a társasházi és panel-épületek energetikai korszerűsítésére. Az ügynökség közvetlenül a fővárosi önkormányzat tulajdonában álló nonprofit cégként működik, saját vezetéssel és kis létszámú szakmai stábbal. Az alapítók célja az volt, hogy a szervezet képes legyen önállóan nemzetközi és európai uniós források elérésére, projektmenedzsment feladatok ellátására és a fővárosi zöldstratégiák végrehajtásának koordinálására. Az intézmény létrehozásakor deklarált célként fogalmazták meg, hogy új lendületet adjon Budapest klímapolitikai vállalásainak.
A Budapesti Klímaügynökség vezetője Ámon Ada, aki több évtizedes tapasztalattal bír a klíma- és energiapolitika területén. Korábban az Energiaklub vezetőjeként, illetve európai szakmai testületek tanácsadójaként dolgozott, és 2015-ben az Európai Bizottság „Nők az Energiában” díjával is elismerték. Az általa irányított BKÜ eddigi tevékenysége többek között a társasházi energiahatékonysági felújítások támogatására fókuszáló új fővárosi panelprogram előkészítését, uniós pályázati források feltérképezését, valamint a lakossági tájékoztató kampányok és felmérések lebonyolítását foglalta magában. Bár az ügynökség főként stratégiai és tervezési feladatokat lát el – nem kivitelező intézményként működik –, ezek az előkészítő munkák hosszabb távon jelentős hatással lehetnek Budapest klímavédelmi teljesítményére.
Vitézy Dávid első hivatalos fellépése az ügyben március 4-ére datálható, amikor hivatalos levelet intézett a főpolgármesterhez. Ebben azt írta: a Klímaügynökség működésével kapcsolatban súlyos visszásságokat és jogszabályellenes gyakorlatokat tapasztalt, például a közérdekű adatok teljes hiányát a hivatalos honlapról, valamint a társaság által finanszírozott Facebook-hirdetések félrevezető jellegét. Vitézy belső ellenőrzést, munkáltatói vizsgálatot és a szerződések, bérlisták, hirdetések dokumentációjának haladéktalan átadását kérte. A levél alapján komoly gyanú merült fel azzal kapcsolatban, hogy az intézmény a közpénzek átláthatatlan felhasználásával működik.
Március 25-én Vitézy újabb bejegyzésben folytatta kritikáit. Ebben már egyenesen „kifizetőhelynek” nevezte a Klímaügynökséget, utalva arra, hogy az szerinte semmilyen érdemi szakmai tevékenységet nem végez. Azt állította, hogy a szervezet 6 fős stábja évente 50-60 millió forintot költ el „propagandára”, többek közt a Budapest Brand alvállalkozásain keresztül közösségi médiás hirdetésekre. Ámon Ada, a szervezet ügyvezetője a bizottsági meghallgatáson Vitézy szerint nem tudta megindokolni az ügynökség szükségességét, sőt állítólag el is ismerte, hogy „édesmindegy”, beolvad-e az ügynökség a BKM-be. Vitézy ezen felül a finanszírozás jövőjét is kétségbe vonta, állítva, hogy májustól az intézmény működtetésére nincs meg a fedezet a fővárosi költségvetésben.
Karácsony Gergely ezzel szemben egyértelműen kiállt a Klímaügynökség mellett. A főpolgármester szerint az intézmény működése kulcsfontosságú Budapest zöld célkitűzéseinek megvalósításához, különösen a lakossági energetikai korszerűsítés területén. Karácsony hangsúlyozta, hogy a BKÜ olyan közvetlen uniós forrásokat céloz meg, amelyekre egy városi hivatal vagy közműszolgáltató nem pályázhatna önállóan. Szerinte a szervezet stratégiai és projekt-előkészítő szerepe nem látványos, de elengedhetetlen az olyan programok sikeréhez, mint például az új panelprogram. Emellett visszautasította a szervezet „kifizetőhelyként” való megbélyegzését, és politikai indíttatásúnak nevezte Vitézy kezdeményezését.
A vitát érdemes volt a március 24-i bizottsági ülésen is figyelemmel követni, ahol Ámon Ada személyesen is megjelent és válaszolt a képviselők kérdéseire. Az ülés nyilvános volt, jegyzőkönyve és videófelvétele elérhető a Fővárosi Közgyűlés oldalán. Bár Vitézy szerint a meghallgatás során nem született megnyugtató válasz a szervezet működésének részleteiről, más képviselők, köztük Déri Tibor (DK), ennél árnyaltabb véleményt fogalmaztak meg.
A vita középpontjában tehát nem csupán egy kis létszámú önkormányzati intézmény sorsa áll, hanem az a kérdés is, hogy miként érdemes szervezni a főváros klímapolitikai intézményrendszerét. Az egyik oldalon a centralizált működés és költséghatékonyság hívei állnak, akik szerint a meglévő főosztályok és közművek képesek integrálni az ügynökség feladatait. A másik oldalon pedig azok, akik szerint szükség van egy önálló, szakmailag hiteles és a nemzetközi pályázati térben mozgó intézményre, amely stratégiai tudással és kompetenciával képes képviselni Budapest érdekeit.
A Budapesti Klímaügynökség körüli vita rávilágít a fővárosi politikai közeg egyik állandó feszültség forrására: az intézmények működtetésének mikéntjére és a hatékonyság vs. autonómia dilemmájára. Amíg a Közgyűlés nem hoz végleges döntést, az ügynökség jövője bizonytalan marad, ahogy az is, milyen formában tudja Budapest teljesíteni klímavédelmi vállalásait a következő években. A döntés tétje jóval túlmutat egy költségvetési tételen – arról szól, hogy milyen klímastratégiai gondolkodás határozza majd meg a fővárosi fejlesztéspolitikát.
A Fővárosi Klímaügynökség jövőjéről szóló döntés tehát nem pusztán adminisztratív vagy költségvetési kérdés, hanem a fővárosi klímapolitika irányának tétje. A vita jól mutatja, milyen nehéz egyensúlyt találni a politikai racionalizálás, az átláthatóság igénye, valamint a szakmai autonómia és hosszú távú stratégiai gondolkodás között. Akár megszüntetik, akár átszervezik vagy megerősítik az ügynökséget, az elkövetkező hónapokban érdemes lesz figyelemmel követni, hogyan alakítják a döntéshozók a zöldpolitikai intézményrendszert Budapesten – mert az nemcsak a jelen vitáról szól, hanem arról is, milyen városban fogunk élni tíz-húsz év múlva.
