Március 1-től hatályba lép az a módosítás, amelynek alapján emelt szintű érdemjegyekkel osztályoznák az országos kompetenciamérés eredményeit. A terv szerint az osztályzatok az év végi jegyekbe és a következő évi középiskolai felvételin elérhető pontszámokba is beszámítanak majd. A módosítás célja, hogy növelje a kompetenciamérés jelentőségét a tanulók körében, ösztönözve őket arra, hogy maximális figyelmet és erőfeszítést fordítsanak a teszt kitöltésére. Több civil szervezet tiltakozott a döntés ellen, noha korábban éppen ők támadták azzal a kormányt, hogy a lexikális tudás bemagoltatását preferálva nem helyeznek hangsúlyt a kompetenciák elsajátítására. Elemzésünkben megvizsgáljuk, mi is ez a kompetenciamérés, és megnézzük a döntéssel kapcsolatos pro és kontra érveket.
Más szervezetek mellett a Szülői Hang nevű egyesület tiltakozott az intézkedés ellen, azt állítva, hogy a döntés tovább növeli a már most is nagy esélyegyenlőtlenséget, megnehezíti a bejutást a gimnáziumokba, és azok elsorvasztását vetíti előre. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Totyik Tamás ugyancsak a kezdeményezés ellen emelte fel hangját. Úgy fogalmazott: nem erre találták ki a kompetenciamérést, az erre teljesen alkalmatlan, a teszt eredményének felhasználása az iskolai értékelésben pedig funkcióidegen. De valójában mit mérnek a kompetenciatesztek? Mire alkalmasak és mire nem?
Nos, az oktatásban alkalmazott kompetenciatesztek célja, hogy objektív módon mérjék a tanulók képességeit, tudását és készségeit különböző tantárgyakban és készségterületeken. Ezek a tesztek nem csupán az elsajátított ismeretek mennyiségét vizsgálják, hanem azt is, hogy a diákok mennyire tudják alkalmazni ezeket a tudásukat különböző helyzetekben. Az Oktatási Hivatal összefoglalója szerint:
„A tesztek célja annak felmérése, hogy a tanulók milyen mértékben képesek matematikai eszköztudásukat és szövegértési képességeiket a tanulmányaik során és a hétköznapjaikban alkalmazni. A felmérés tartalmi kerete határozza meg a kompetenciamérés feladataiban alkalmazott műveleti területek belső arányait, az egyes kompetenciaterületek egymáshoz viszonyított mértékét, a feladatok fajtáit, a kérdések típusainak arányát, illetve a használt szövegtípusokat.”
Tételesen kibontva, az oktatásban alkalmazott kompetenciatesztek mérik az úgynevezett alapkompetenciákat, ezek között a szövegértést, azaz azt, hogy a tanulók képesek-e megérteni, értelmezni és kritikus módon feldolgozni az olvasott szövegeket, a matematikai gondolkodást, azaz azt, hogy a gyerekek a számolási készségeken túl milyen szintű problémamegoldó képességekkel rendelkeznek, tudják-e alkalmazni az általuk ismert matematikai modelleket a hétköznapi esetekben, illetve a természettudományos műveltséget, azaz azt, hogy a diákok mennyire értik a természet törvényszerűségeit és tudják-e alkalmazni azokat a mindennapi életben.
A kompetenciatesztek vizsgálják továbbá a tanulók készségeit és képességeit. Mérik a kritikus gondolkodás és problémamegoldás terjedelmeit, azaz azt, hogy a diákok mennyire képesek új helyzetekben kreatívan és logikusan gondolkodni, sok esetben mérik a digitális kompetenciákat, azaz az információs technológiák és digitális eszközök használatának képességét, és mérik a szociális és együttműködési készségeket, azaz azt, hogy a gyerekek milyen hatékonyan kommunikálnak, milyen hatékonyan vesznek részt csoportmunkákban.
A legtöbb ilyen mérés a tanulási stratégiákat és attitűdöket is megmutatja, képes tükrözni, hogy a gyerekek hogyan közelítenek a tanuláshoz, milyen motivációval és milyen önállósággal rendelkeznek a problémák megoldásában.
Természetesen a tesztek összeállítóinak tekintettel kell lenniük a gyerekek életkori sajátosságaira, általánosságban az iskolai képzés folyamataira, akár a tantervi előírásokra is. A jól összeállított kérdéssor alkalmas arra, hogy megmutassa a tanulók egyéni fejlődésének eredményeit, segíthet azonosítani az erősségeket és a fejlesztendő területeket. A célirányosan alkalmazott tesztek felhasználhatók lehetnek pályaválasztási és tanulmányi döntések támogatására: a teszteredmények segíthetnek a tanulóknak abban, hogy megtalálják a nekik megfelelő továbbtanulási vagy szakmai irányt.
Másik oldalról a pedagógusokat is tájékoztathatják arról, mennyire hatékony pedagógiai munkájuk. E tekintetben nemcsak a tanárok kaphatnak visszajelzést arról, hogy mely módszerek hatékonyak, és hol van szükség változtatásra, de a kompetenciamérések országos és nemzetközi szinten is mutathatnak összehasonlítható eredményeket, így alkalmasak az oktatási rendszer minőségének értékelésére. Ilyenek a jól ismert PISA-tesztek.
A kompetenciatesztekkel kapcsolatban a szakemberek hangsúlyozzák, hogy önmagukban nem alkalmasak a tanulók teljes képességeinek értékelésére. Egy-egy teszt pillanatnyi teljesítményt rögzít, és nem ad teljes képet egy diák képességeiről vagy fejlődési potenciáljáról. Ugyanakkor más eredményekkel összevetve – például az iskolai érdemjegyekkel, szaktanári véleményekkel együtt – már alkalmas eszköz lehet annak megítélésében, vajon a diák hogyan, milyen hatékonysággal alkalmazza az iskolában szerzett ismereteket más szakterületeken vagy a hétköznapi életesemények során.
Amennyiben azt feltételezzük, hogy a gimnáziumi képzés a szélesebb értelmiségi képzés alapját jelenti, akkor okkal állítható, hogy a szövegértés, a matematikai és természettudományos gondolkodás, a digitális kompetenciák, a kritikai és problémamegoldó szellem, a szociális és kommunikációs készségek, a tanulással kapcsolatos motivációk, az önállóság mind-mind olyan tulajdonságok, amelyek megalapozzák a későbbi, magasabb szintű képzést, illetve még később a munkaerőpiaci, társadalmi helytállást. Lehetséges, hogy a kompetenciamérések bevezetése a gimnáziumi felvételi értékelésébe csökkenti az esélyegyenlőséget, megnehezíti a bejutást a gimnáziumokba, ahogy a Szülői Hang képviselői fogalmaznak, ám ez jobbára azt jelenti, hogy az okosabb, kompetensebb, alkalmasabb gyerekek kerülnek gimnáziumokba, ami nemcsak a gimnáziumi képzés színvonalának emelkedéséhez járulhat hozzá, de így az értelmiségi pályákra lépő fiatalok kompetenciaszintje is magasabbá válhat.
