Csúsztatásoktól és ténytévesztésektől hemzsegő bejegyzést tett közzé közösségi oldalán a minap Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője. A rövid gondolatfutam nem pusztán megalapozatlan véleményeket tartalmaz, de sok olyan állítást is megfogalmaz, amelynek igazságtartalma bizonyosan hiányos.
Az ellenzéki párt vezetője vasárnap közzétett Facebook-posztjában számos olyan állítást fogalmazott meg, amely inkább értelmezhető politikai kommunikációs aspektusok szerint, mint a tények szempontjából. Azt írja például:
„Orbánék hetente százmilliárdokat kaszálnak a magyar emberektől az Európa-rekorder áfán, a folyamatosan emelt jövedéki adón, kiskereskedelmi különadón és a megszámlálhatatlan számú új adón.”
Mindezt nem könnyű értelmezni: a rejtélyes „Orbánék” –, akikről nem tudjuk, kicsodák, csak sejthetjük, hogy ők a miniszterelnök bizalmasai, esetleg a Fidesz-KDNP tagjai, vagy talán kormányzás haszonélvezői – egy fillért sem keresnek az adókon. Az ÁFA és minden más adó állami bevétel, a közkiadások legfontosabb fedezete. A Nemzeti Bank 2024 októberében közzétett féléves költségvetési jelentésének A költségvetés bevételei című alfejezetében például ezt olvashatjuk:
„A központi alrendszer részben konszolidált pénzforgalmi bevételei 28.239 milliárd forintot tettek ki 2023-ben, ezen belül 24.454 milliárd forint kapcsolódott az adó- és járulékbevételekhez… Az uniós bevételek összességében 2.263 milliárd forintot tettek ki… A központi alrendszer egyéb bevételei összesen 1.523 milliárd forintot tettek ki…”
Magyar Péter bejegyzésében az a javaslat is olvasható, hogy „a szomszédos országokhoz hasonlóan azonnal csökkentsük az egészséges élelmiszerek áfakulcsát 5 %-ra…”
Ez az állítás legalábbis erősen elnagyolt. Az Agrárszektor 2022-es összefoglalója szerint a szomszédos országokban a következő az ÁFA-helyzet:
„Ausztria: Az osztrákok nem szabályozzák túl a kérdést, az élelmiszerekre 10%-os ÁFA-kulcs alkalmazandó, miközben az általános ráta 20%. A COVID-19 járvány alatt a nem-alkoholos italok, köztük a gyümölcslevek 20%-os kulcsát is 10%-ra, a vendéglátásét pedig 10-ről 5%-ra csökkentették átmeneti jelleggel.
Szlovákia: Északi szomszédainknál bizonyos élelmiszereket 10, másokat az általános 20%-os ÁFA terhel, de a zöldségek, gyümölcsök és gyümölcslevek egyaránt a 10%-os kulcs szerint adóznak.
Románia: A románoknál 2019 óta kedvezményes, 5%-os kulcs vonatkozik az egészséges (és a tradicionális) élelmiszerekre, így a zöldségekre és gyümölcsökre is a 19%-os általános ráta helyett.
Horvátország: A horvátoknál 13%-kal adóznak a zöldségek, gyümölcsök, a hús és a hal, valamint a bébiételek is, ennél kedvezményesebb, 5%-os kulcs vonatkozik a tejre és a kenyérre.
Szerbia: A 20%-os általános kulcs helyett a szerbek is kedvezményes, 10%-os forgalmi adót vetnek ki a zöldségekre és gyümölcsökre, húsfélékre, halra és tojásra.”
Hozzá kell tenni, azóta Szlovákiában változott a helyzet. A Paraméter.sk beszámolója szerint Szlovákiában az általános ÁFA-kulcs 20%-ról 23%-ra emelkedett ugyan, de egyúttal új, 19%-os kulcsot vezettek be, míg a korábbi 10%-os kedvezményes kulcsot 5%-ra csökkentették. Jól látszik, hogy bár sok országban jelen van az 5%-os ÁFA-kulcs, az, hogy pontosan mire vonatkozik, elég nagy szórást mutat.
A pártelnök bejegyzésében többször is beszél „megélhetési válságról”. Egyszer „a megélhetési válságba sodródott százezrek”-ről ír, máskor úgy fogalmaz, „Orbán képtelen megoldani az általa okozott megélhetési válságot.” A valóságban azonban Magyarországon nincs megélhetési válság. A fogalom néhány héttel ezelőtt jelent meg az ellenzéki közbeszédben, miután Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a januári inflációs adatokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: „a megélhetési válság időszakát idéző átárazási ütem”. Azaz a kifejezés az infláció mértékére vonatkozott, azt hasonlította egy korábbi, nem pontosan beazonosítható időszakhoz. Az elmúlt hónapokban megjelent magyarországi infláció mögött valójában nem az elszegényedés, hanem éppen a magas bérkiáramlás áll, pontosabban az a tény, hogy a rendkívül kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezetben a magyar gazdaság nem tud lépést tartani a növekvő hazai fizetésekkel. Így túlkereslet keletkezik, és a növekvő kereslet és stagnáló kínálat az árak emelkedésével jár. Mindez természetesen vezethet oda, hogy a legszegényebb rétegeknek anyagi nehézségeik támadnak.
A nyugdíjasok általánosságban az inflációs nyomás legnagyobb vesztesei közé tartoznak, hiszen ők jellemzően többet költenek élelmiszerre, háztartási energiára és egészségügyi kiadásokra is, mint az aktív háztartások. Ezért sokan helyesnek érezhetik Magyar Péter felvetését, miszerint „Orbán inkább ’áfabevallást’ és könyöradományt ajánl a távoli jövőben a nyugdíjasoknak, valódi nyugdíjemelés …helyett.”
A valóság azonban az, hogy a nyugdíj emelkedését a kormány minden évben a következő évi inflációs várakozások szerint állapítja meg. 2025-ben 3,2 százalékos volt a nyugdíjemelés mértéke. Fontos megemlíteni azt is, hogy az elmúlt tíz évben megduplázódott a nyugdíjak összege, az öregségi átlagnyugdíj 115 786 forintról 230 940 forintra nőtt. Igaz, ezzel együtt az árak is jelentősen megemelkedtek.
„Bajban van az ország!” – szögezi le végül Magyar, ami ismét nem igaz. Kétségtelen, hogy a gazdasági növekedés egyelőre nem látszik túl erősnek, és hogy egyes rétegek anyagi nehézségekkel kénytelenek szembenézni. Van feladata a kormánynak, de „bajról” beszélni mindenképpen retorikai túlzásnak tűnik.
