Február 7-én és 8-án kétnapos csúcstalálkozót tartott az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója Madridban. A Patrióták közössége azért ülésezett a spanyol fővárosban, hogy meghatározzák a következő hónapok európai stratégiáját, amelynek középpontjában a szabadság és az európai identitás védelme, a nemzeti szuverenitás, és a tömeges bevándorlás elleni közös fellépés áll majd. A rendezvényen több ezer ember és beszédet mondott tizenegy tagpárt vezetője. Elemzésünkben áttekintjük, hol tart a pártszövetség bő fél év után, mik voltak a madridi találkozó legfontosabb állításai és utána jártunk néhány ott elhangzott felvetésnek, amelyeket gyakran ellenséges prekoncepciók mentén keretez a kormánykritikus magyar sajtó.
Az esemény házigazdája a spanyol VOX vezetője, Santiago Abascal volt, aki emiatt megjelent Orbán Viktor beszédének első felében. A 444 beszámolója szerint a magyar miniszterelnök a spanyol választási kampányhoz adott kortesbeszédet azzal, hogy szavait Abascalhoz intézte, arról azonban elfeledkeztek írni, hogy Abascal szerepe a rendezvény megvalósításában központi jelentőségű volt, így más értelmet nyer az is, hogy egy miniszterelnöki beszéd első néhány percét a találkozót rendező személynek címezi. A madridi csúcstalálkozón az európai politikai folyamatok meghatározó irányadói közül részt vett még Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés, Geert Wilders, a holland Szabadságpárt és Matteo Salvini, az olasz Liga párt vezetői.
Közös ideológiai alapok és célok
A képviselőcsoport megalakulásáról először 2024. június 30-án lehetett a sajtóban olvasni, amelyet az osztrák Herbert Kickl (FPÖ), a cseh Andrej Babiš (ANO) és Orbán Viktor jelentett be közös nyilatkozattal. Alapító okiratukat a madridi rendezvény fentebb rögzített célkitűzései határozták meg, amelyhez többségében egy-két hónappal később csatlakoztak osztrák, belga flamand, cseh, dán, francia, görög, holland, lett, lengyel, olasz, spanyol és portugál pártok. A nemzetek sokszínűségének ellenére minden a tömörülést alkotó párt, ideológiailag egy homogén egységet képvisel a migrációval, a gender- és woke ideológiákkal szemben, egy egységes, a nemzeti szuverenitáson alapuló ls a görög-római, zsidó-keresztény örökségre építő tömörülésként.
Mivel ezeknek az elveknek, nézeteknek minden, a Patrióták frakciójához csatlakozásra elszánt pártnak belépési feltétel, ezért a célkitűzésként meghatározott értékek az Európai Parlament frakcióihoz képest ideológiai értelemben az egyik leghomogénebb egységesülés. Az ideológiai egység felmutatására van a frakciót meghatározó szervezeti adottság is. Ez abból áll, hogy a nagyobb frakciók esetében gyakran kénytelenek kompromisszumokat kötni a pártok a különböző és eltérő nézetek, érdekek artikulálása miatt (gy például a Néppárt vagy a Szociáldemokraták esetében), ezzel szemben azonban a Patrióták tudatosan kerülik a túlzott belső diverzitást.
A frakción belüli összetartás, amelyet segítenek a közösen vallott értékek és ideológiai elképzelések Európa jövőjével kapcsolatban, jelentős stratégiai hátteret biztosíthat a Patriótáknak abban az ellenszélben, amelyet az Európai Unió többi frakciója érvényesít. Ennek számos következményéről lehetett olvasni az utóbbi időszakban is, Ahogyan Dömötör Csaba Európai Parlamenti képviselő fogalmazott a Mandiner hasábjain:
Az Európai Parlamentben el akarnak minket hallgattatni, nem adják meg a szakbizottsági vezetői helyeket, amelyek egyébként járnának, aztán a Facebookon cenzúráznak, visszatartják az uniós pénzeket, míg a brüsszeli kasszából az ellenfeleinket pénzelik.
A politikus állítását alátámasztja az az európai integrációs jelenség, amelyet a diplomácia világában “cordon sanitaire”-nek neveznek, azaz egészségügyi kordonnak hívnak, utalva arra, hogy az Európai Parlamentben politikai karantén vár a szélsőjobboldali pártokra a pozíciók elosztásában, az érdekartikulációs folyamatokban, az európai politikai folyamatok alakításának döntéshozói szintjein. Ennek volt ékes példája, amikor 2024 nyarán az Európai Parlament alelnöki tisztségeit választották ki, és a Patrióták frakciója, hiába volt harmadik legnagyobb és ideológiai értelemben pedig egységesebb csoportosulása az EP pártrendszerének, nem kapott lehetőséget a frakció, hogy képviseltethesse magát a formális alelnöki pozíciók valamelyikén, mert politikai karanténbe zárja a Patriótákat a többi uniós döntéshozó.
A harmadik legnagyobb frakció feltörekvő ereje
Amellett, hogy szinte példa nélküli ideológiai alapokra építkezik a Patrióták közössége, az időzítés is páratlan adottságokat biztosít a nemzetközi rendszer ideológiai gondolkodásváltását nézve. Ahogyan ezt a magyar miniszterelnök fogalmazta meg a madridi rendezvényen:
“Egy korszak véget ért, tegnap mi voltunk az eretnekek, ma mi vagyunk a mainstream. Tegnap azt mondták, mi vagyunk a múlt, ma mindenki látja, hogy mi vagyunk a jövő.”
A jobboldali, nemzeti szuverenitásra építő politikai gondolkodást valóban sokáig elnyomták a progresszív liberális gondolkodás vadhajtásai, a politikai korrektségen, a woke és a gender ideológiáknak nevezett, valójában gondolkodás ellenes, eltérő véleményeket kizáró áramlatok. Az ettől való visszatérés jelét mutatták az elnökválasztás eredményei az Egyesült Államokban is, Donald Trump győzelmével, akinek politikai értékrendje a bevándorlásellenességgel, a protekcionista gazdaságpolitikája és politikai krédójának jelentős része közelebb áll a Patrióták közössége számára fontosnak tartott értékekkel. A pártcsalád szerint ezért minél hamarabbi változásra van szükség az Európai Unión belül, hogy az integrációs folyamatok és a szuverén nemzetállamok visszatérhessenek azokhoz a gyökerekhez, amelyek meghatározták őket a progresszív ideológiák előtt. Ahogyan a pártcsalád fogalmaz közleményében:
“A brüsszeli elit semmit sem tanult a hibáiból, és egyáltalán nem adta fel azt a törekvését, hogy az Európai Uniót egy társadalmi manipulációra összpontosító megaállammá alakítsa át, ami katasztrofális következményekkel jár az európaiakra nézve: illegális bevándorlás és bizonytalanság az utcáinkon, csökkent versenyképesség, emelkedő energiaárak, klímafanatizmus, túlzott szabályozás és beavatkozás a magánvállalkozásokba, valamint ideológiai nyomás a tagállamokra.”
