Kaján kommentárba rejtve próbálta meg a 444 homofóbiával vádolni a miniszterelnököt, illetve személyén keresztül a jobboldali, konzervatív közeget, amikor beszámolt Alice Weidel és Orbán Viktor találkozásáról. Azon sajnàlkoztak, hogy nem mutatták utóbbi arcát miközben az AfD társelnöke a családjáról beszélt. A cikk azonban leginkább azt leplezi le, mennyire nem tud mihez kezdeni a baloldali-liberális média a vélemények sokszínűségével. A miniszterelnök korábbi megnyilvánulásaiból igyekszünk támpontot adni ahhoz, mit érezhetett Weidel kijelentéseinek hallatán, és megmutatni, hogy valószínűleg nem maradt le maradt le semmiről a közönség amiatt, hogy nem láthatta Weidel szavai közben Orbán Viktor arcàt.
A 444 tudósítása szerint „szerda délelőtt tárgyalt Orbán Viktor a német szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnökével és kancellárjelöltjével, Alice Weidellel. A két politikus közös sajtótájékoztatót is tartott, amit Orbán Youtube-csatornáján követhettünk végig, és ahol Weidel azért mondott pár olyan erős állítást, ami közben Orbán csak ámulhatott és bámulhatott.”
Ezt követően beszámolnak arról, hogy hogyan reagált a Reuters kérdésére Weidel, amikor a riporter azt vetette fel, mit gondol a német vendég a magyar kormány család- és genderpolitikájáról: „A kormány homofób családpolitikájára rátérve azt mondta, a pártja számára a hagyományos családmodell a legfontosabb. Hozzátette ugyanakkor, hogy liberálisnak tartja magát, és ő is egy nővel él együtt, akivel két fiút nevelnek együtt… Azzal folytatta, nem támogatja a gender- és woke ideológiát, nem akarja, hogy összezavarják a gyerekeket a genderkérdésben.” Végül szó szerint idézik Weidel óhaját: „Mindenki szabadon, a saját igényei szerint élhessen, és az állam ne avatkozzon bele a családok magánügyeibe!”
Nos, az állítólag „homofób családpolitikát” képviselő Orván Viktor, aki a lap szerint e szavakat hallva „csak ámulhatott és bámulhatott”, szinte pontosan ugyanazt mondta egy korábbi interjúban, mint amit most Alice Weideltől hallhattunk.
„Én megértem azokat az embereket, akik más életformát választanak, mint a hagyományos. Tehát az LMBTQ-életformát választó embereket is én megértem, és nekik is kell hely a nap alatt. Na de azt nem követelhetik, hogy ők legyenek az általános szabályozás kiindulási pontjai, ők a kivételek. Gondoskodni kell arról, hogy emberhez méltó életük legyen, hogy ne legyen részük megkülönböztetésben, egyáltalán, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Eddig rendben van. Eddig talán egyet is értünk. Na, de innen kezdődik a különbség! Azt nem fogadjuk el, hogy ők akarják a mi gyerekeinket nevelni, hát azokat majd mi neveljük. Nem akarjuk elfogadni, hogy ők mondják meg, hogy mi legyen az iskolában, hát azt majd mi, szülők meg fogjuk mondani. Tehát nagyon világossá kell tennünk, hogy a csekély számú kivétel nem lehet az általános szabályozás alapja, és ezt meg kell érteni a tőlünk, hagyományos családmodelltől eltérő életformát választó embereknek is. Kérem őket, hogy elégedjenek meg azzal, hogy emberhez méltó, elfogadó, őket semmilyen hátrányban nem részesítő politikában és lehetőségekben van részük Magyarországon. De ne akarják nekünk megmondani, hogy mi hogy éljünk, és hogy hogyan neveljük a gyerekeinket” – mondta a magyar miniszterelnök a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában 2021 szeptemberében.
Ugyanakkor valószínű, hogy a német párt társelnöke és a magyar miniszterelnök nem egészen ugyanazt tekinti családnak. A nővel együtt élő, homoszexuális Weidel így fogalmazott a találkozó utáni sajtótájékoztatón, „számomra a család az, ahol a gyerek van.” A magyar Alaptörvényleszögezi, hogy „Az anya nő, az apa férfi”, azt a kérdést azonban nyitva hagyja, mi is tekinthető családnak. A Husz Ildikó szerkesztésében megjelent Mi a család? című és Tanulmányok a család fogalmáról a jelenkori Magyarországon alcímű kötetben (Akadémiai Kiadó – Társadalomtudományi Kutatóközpont) ezt olvashatjuk: „A kormány az Alaptörvény negyedik módosításával 2013-ban léptette életbe az új családdefiníciót. A meghatározás szerint: Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. (Magyarország Alaptörvénye, L) cikk). Ez a meghatározás többféleképpen is értelmezhető, attól függően, hogy a második mondatban a házasság és a szülő-gyermek viszony között az illetve szót milyen jelentésben értelmezzük. A szó jelenthet 1) „és”, 2) „vagy” valamint 3) „és/vagy” kapcsolatot is. Amennyiben a két mondatrész között „és” kapcsolatot feltételezünk, akkor a definíció csak a heteroszexuális házas szülők és gyermekeik alkotta családtípust tekinti családnak. Ha „vagy” kapcsolatot értelmezünk a két rész között, akkor külön a házasság és külön a szülő-gyermek viszony is elegendő a család kialakulásához…”
A magyar Alaptörvény tehát meglehetősen tág teret hagy a család fogalmának, s megengedő abban a tekintetben, hogy a gyermeket nevelő azonos nemű párok családnak tekinthetőek-e. Általánosságban inkább igen, mint nem, feltéve, ha valamelyik fél saját gyermekeit nevelik vagy ha megengedett módon – illetve e tekintetben liberálisabb szabályozást alkalmazó országban – örökbefogadott gyermekeket nevelnek.
De akár egyetért Alice Weidel és Orbán Viktor a család jogi fogalmának tartalmában, akár nem, ez a lehetséges egyet nem értés nem kell, hogy megzavarja az amúgy láthatóan jól alakuló kapcsolatot. A jelek szerint a 444 újságírója és szerkesztője nem tud mit kezdeni azzal, ha valakik képesek részleges egyet nem értés esetén is együttműködni.
Hogyan is mondja Nietzsche? „Legbiztosabban azzal ronthatunk el egy ifjút, ha arra oktatjuk, hogy többre becsülje a vele egyformán gondolkodót a másképpen gondolkodónál.”
