Donald Trump felvetette, hogy az Egyesült Államok átvenné a Gázai övezetet, vállalná az újjáépítést, fejlesztést, stabilitást teremtene és a lerombolt területet a „Közel-Kelet riviérájává” változtatná, és mellesleg a helyi lakosságból 1,8 millió embert Jordániába és Egyiptomba költöztetne, a számukra építendő korszerű és kényelmes falvakba. Az amerikai elnök ötlete nem aratott nagy sikert, rengetegen szálltak síkra a palesztinok érdekeinek védelmében, egyesek odáig mentek, hogy etnikai tisztogatásnak minősítik Trump elképzeléseit. Megnéztük, hogyan alakult ki történelmileg a jelenlegi szituáció Gázában, és milyen kapcsolódása van a palesztin lakosságnak az utóbbi bő egy évben földi pokollá vált övezethez.
Békebontás, etnikai tisztogatás?
A valószínűleg rögtönzött és enyhén szólva kidolgozatlan amerikai ötlet még komoly vitaalappá sem válhatott, máris kiváltotta a térség országainak, sőt a világ vezető nagyhatalmainak rosszallását. Elítélte a tervet Oroszország, Kína, Ausztrália és sok távoli hatalom, leszögezve, hogy a palesztinok feje fölött semmiről nem dönthet senki. Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, a Palesztin Hatóság és az Arab Liga egy közös nyilatkozatban szögezték le, hogy az ötlet aláássa a közel-keleti békét, Annalena Baerbock német külügyminiszter kijelentette, hogy a Gázai övezet a palesztinoké, Trump felvetése csak újabb gyűlöletet szülne, a francia külügyi szóvivő szerint a palesztinok „bármilyen kikényszerített kitelepítése… a nemzetközi jog súlyos megsértése” lenne. Írország külügyminisztere úgy vélte, hogy a projekt sértené az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait. Keményebben fogalmazott Skócia első minisztere, John Swinney, aki úgy vélte, „etnikai tisztogatás” lenne a Trump-terv megvalósítása. Még tovább ment Michael Wahid Hanna, az International Crisis Group amerikai programjának igazgatója, aki úgy fogalmazott: „Ez háborús bűncselekménynek minősül. Egy nemzetközi bűncselekmény”.
Hogy jobban megértsük a jelenlegi helyzetet, tekintsük át röviden a terület második világháború utáni történetét.
A brit mandátum vége
Kétségtelen, hogy közel kétmillió ember kitelepítése másik országba könnyen értelmezhető etnikai tisztogatásként, különösen akkor, ha ez a hatalmas embertömeg hazájaként tekint arra a területre, ahol él. Ám a Gázai övezet lakói számára a zsúfolt, sivatagos és kietlen tengerparti sáv inkább afféle menekülttábor, mint otthon. A lakosság túlnyomó többsége menekült, vagy menekültek leszármazottja.
Izrael állam megalakulása előtt a tengerparti sáv is a Palesztina néven emlegetett Brit Mandátum része volt. Lakossága körülbelül 60 000 fő volt, akik rendkívül csekély létszámú zsidó bevándorló és brit-európai gyarmati hivatalnok mellett túlnyomórészt palesztin arabok voltak. Az ENSZ 1947-es felosztási terve ennek megfelelően a Palesztinán osztozó zsidó és arab államok arab területéhez csatolta.
Menekülthullámok
Az 1948-as arab–izraeli háború során Egyiptom foglalta el a Gázai övezetet, ám a hosszas harcok során, s az izraeli hadsereg előretörései elől számtalan palesztin menekült el otthonából. Az 1949-es, ENSZ által mentorált fegyverszüneti tárgyalások idejére Izrael már nagyobb területtel bírt, mint amit az államalapítás idején az ENSZ határozata előírt. A több százezer palesztin menekült közül sokan a Gázai övezetben találtak menedéket. Az övezet lakóinak száma hetek alatt 280 000 főre duzzadt. Az érkezők nagy része az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban próbált túlélni. Egyiptom azonban – mivel nem kívánt szabad beáramlást adni a palesztin menekülteknek – nem annektálta a területet, hanem önálló katonai kormányzatot hozott létre a régióban.
Az 1956-os Szuezi válság hadműveletei után Izrael a hatnapos háborúban elfoglalta Gázát és Ciszjordániát, ami újabb menekülthullámot váltott ki. Ennek eredményeként a terület lakossága jelentősen megnőtt, 1967-re elérve a körülbelül 350 000 főt.
Izraeli megszállás, zsidó telepek
A megszállt területeken zsidó telepeket létesít. A Gázai övezetben 21 zsidó telep jött létre, megközelítőleg nyolcezer lakossal. Ezek a telepek foglalták el a terület 18 százalékát, míg a palesztin lakosság a fennmaradó területre szorult.
A terület azonban nemcsak ezért vált egyre zsúfoltabbá. Ciszjordániából és más területekről újabb és újabb menekültek érkeztek, miközben a természetes szaporodás miatt 1993-ra a gázai lakosság száma megközelítette az 800 000 főt. Jelentős részük még mindig sátorvárosokban, menekülttáborokban élt.
A Palesztin Hatóságtól a Hamász-diktatúráig
Az 1993-as oslói megállapodások keretében megkezdődött a palesztin önkormányzatiság kialakítása. A Gázai övezet és Ciszjordánia bizonyos részein létrejött a Palesztin Hatóság, amely korlátozott önrendelkezést kapott. Az izraeli telepek és a palesztin területek közötti feszültségek azonban továbbra is fennmaradtak. Végül 2005-ben Izrael kivonta csapatait és telepeseit a Gázai övezetből, 2006-ban pedig a palesztin parlamenti választásokon a Hamász iszlamista szervezet győzött, majd 2007-ben erőszakkal átvette a teljes ellenőrzést a Gázai övezet felett.
A Hamász hatalomra kerülése után Izrael és Egyiptom szigorú blokád alá vonta a Gázai övezetet, korlátozva az áruk és személyek mozgását. Azóta több fegyveres konfliktus is kitört Izrael és a Hamász között, amelyek súlyos humanitárius válsághoz vezettek. A blokád és a folyamatos konfliktusok miatt a gazdasági helyzet romlott, és a lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, ám a lakosság száma tovább növekedett, és 2024-re elérte a 2 141 643 főt.
A Közel-Kelet népessége
Összehasonlításul érdemes számba venni, hogyan változott ez idő alatt a Közel-Kelet népessége. Az elsődleges adatok arról árulkodnak, hogy a térség egészében rendkívüli népességnövekedés ment végbe az elmúlt nyolcvan évben, amelyet elsősorban a dinamikus iparosodás következménye, azaz a magas születési arány, a javuló egészségügyi körülmények és a csökkenő halandóság eredményezett. 1945 körül a Közel-Kelet lakossága körülbelül 40–50 millió fő volt. 1970-re ez a szám kétszeresére, nagyjából 100 millió főre nőtt, 2000-re a népesség elérte a 300 millió főt, a 2024-es adatok szerint pedig a térség lakossága már meghaladja a 450 millió főt.
Összességében elmondható, hogy a térség népessége 1945-höz képest több mint tízszeresére növekedett, igaz egyes országokban más és más dinamikák voltak jellemzőek. (Az Öböl-menti államokban dinamikusabban nőtt a népesség, míg a háborúval sújtott Libanonban vagy Szíriában nem volt olyan lendületes a növekedés.)
Gáza lakóinak jövője
A Gázai övezet egyébként 41 kilométer hosszú, szélessége 6 és 12 kilométer között változik, összesen 365 km². A Budapestnél jóval kisebb területen él most több, mint kétmillió ember. Ezzel a Gázai övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe, a népsűrűség meghaladja a 6 500 fő/km²-t. A népesség növekedésének dinamikái azonban azt jelzik, hogy a növekedés egyelőre nem fog megállni.
E gyorsan gyarapodó kétmillió ember nagy része menekült vagy menekültek leszármazottja. A térségre jellemző természetes szaporulat mintája szerint őslakosnak körülbelül 600 000 ember tekinthető. Hogy hol szeretne élni a tengerparti sávban összezsúfolt másfélmillió menekült, illetve menekült-leszármazott, annak megkérdezése ilyen körülmények között nem tűnik sem népirtásnak, sem háborús bűncselekménynek…
