Lassan egy éve, hogy 2024. február 11-én hosszú és kimerítő, sokat sejtető, de az azóta eltelt időre nézve kevés érvényes dolgot előrevetítő interjút adott a Partizánnak Magyar Péter. A beszélgetést újólag végighallgatva elsősorban az tűnik fel, mennyire máshová pozícionálta magát Magyar, mint ahol most láthatjuk. Gondolhatnánk persze, hogy létezhet valamiféle szerves fejlődés, vagy inkább sodródás, amire tekintettel nem kellene meglepődnünk a Tisza-vezérré lett politikus pozícióváltásain, de az elmúlt egy év eseményei, döntései, elhíresült kijelentései arról is meggyőzhetnek minket, hogy Magyar Péter már Gulyás Márton mikrofonja előtt is tudta, merre tart, csak taktikusabbnak látta ezt akkor még ködösíteni. Az évfordulón végignéztük, milyen lényeges állítások hangoztak el az interjúban, és 2025 elejéről visszatekintve ezek mennyire bizonyultak valóságosnak.
Magyaros szendvics konzervatív öntettel
Van egyfajta keretes szerkezete a beszélgetésnek, amolyan szendvicsszerkezet, két azonos, egymásra rezonáló, egymást erősítő állítás közé csomagolt harmadik állítással vagy állítás-salátával. Mindez kommunikációs alapséma, így tanítják minden meggyőzés-iskolában.
A beszélgetés elején (12:22-nél) Magyar kijelenti: „Én soha nem leszek a másik oldalon, ez a családom, ez a kötődésem, ez a szocializációm…” Majd miután hosszan mesél arról, honnan jött, és hogy került a fideszes politika közelébe, (42:34-nél) újra leszögezi: „Én hittem ebben a dologban és a mai napig hiszek abban, hogy szükség van egy polgári Magyarországra, szükség van egy szuverén Magyarországra…”
Aztán következik egy sor nem feltétlenül érdekes és tartalmas kijelentés, néhány igen furcsa sejtetés, meg pár meglehetősen meghökkentő inszinuáció, illetve az ellenzéki sajtóból jól ismert állításcsokor elismétlése, végül valamiféle bombasztikus, sőt atombombasztikus információ belengetése, amivel persze a nyilatkozattevő semmiképpen nem akar fenyegetőzni… Aztán (1:28:39-nél) jön a szendvicset lezáró panel: „Azt gondolom, hogy a jobboldalnak lenne a leginkább érdeke, hogy kikényszerítse ezekben a dolgokban a változást.” Nehéz félreérteni az üzenetet. Magyar 2024 februárjában láthatólag arra számított, hogy a Fideszen belül tudja elindítani a maga forradalmát, a táboron belül tudja megszólítani az elégedetlen jobboldaliakat, s ez elég is lesz egy puccshoz, amelynek segítségével „konzervatív, abszolút jobboldali, abszolút nemzeti oldalhoz tartozó emberként” elfoglalhatja az őt megillető helyet a nagypolitika asztalánál.
“Még viccnek is rossz”
A puccs puccsisták híján elmaradt, Magyar pedig szembesült azzal, hogy – mint minden rendes demokráciában, hasonlóan Magyarországon – nem lehet a hátsó ajtón belépni a politikába. Közéleti ambicióiért a politikai térben kell megküzdenie. Persze a műsorvezető kérdésére, hogy tervez-e fellépni a politikai porondra, tagadólag válaszol. „Nem. Ez szerintem még viccnek is rossz. Nem gondolom, hogy nekem erre bármilyen lehetőségem vagy…” (Itt Gulyás közbevág, Magyar pedig nem fejezi be a mondatot, így nem tudjuk meg, hogy a lehetőségen kívül mije hiányzik még a politikussá váláshoz.)
Persze Magyar számíthat rá, hogy a politikai jelen időben semmit nem számít az, hogy ő mit mondott néhány hónappal korábban, de az interjúban még a 2026-os választást tartja a következő fontos politikai eseménynek, a 2024-es EP-választást súlytalannak ítéli. (1:36:03-nál). „Most mindenki azt mondja, hát… 2026-ban lesznek választások, most van egy EP-választás, de az kit érdekel, mert igazából nagy jelentősége nincs, hogy hány mandátumot szerez, melyik… Bár a Fidesznek van, mert leváltották a köztársasági elnököt, meg az igazságügy-minisztert, de igazából nagy jelentősége nincs.” Erről azóta, minden bizonnyal a Tisza Párt vártnál jobb szereplése miatt nagyon megváltozott a véleménye.
Jó emberektől a büdös szájúakig
Az igazi disszonancia a jelen és a múlt között, pontosabban az interjú és az azóta kiteljesedett Magyar-féle szemlélet között azonban talán nem itt feszül. Hanem ott, hogy miképpen vélekedik a Tisza Párt vezetője az aktuális saját táboráról. A Partizán-nyilatkozatban (59:56-nál) még arról beszél, milyen nagyra tartja a Fideszt: „Ez egy néppárt. (…) Ez rengeteg embert jelent, ez egy hatalmas hatalmi gépezet… Itt vannak jó emberek és rossz emberek. … Én biztos vagyok benne, hogy a nagyon nagy többsége jó ember, becsületes ember és tényleg a hazáját szeretné szolgálni…”
Ezzel szemben egy novemberben nyilvánosságra került hangfelvételen, amelyen Magyar Péter és korábbi barátnője, Vogel Evelin beszélgetése hallható (a szöveg alapján feltételezhető, hogy a beszélgetést a Tisza Párt június 8-i, a Hősök terén tartott rendezvénye után rögzíthették) már így minősíti híveit:
„40 fokban mentünk át a Hősök terén, azt mondtam, mi a f***omat csinálok itt? Büdösek az emberek, és a szájuk, bleee”.
Erre egykori barátnője, Vogel Evelin azzal válaszolt, hogy azért „jönnek ilyen közel, és magyarázzák, hogy »Péter, hozd vissza a gyerekem, hozd vissza az unokáim«”. Ezután Magyar azon viccelődött, hogy meglepődnének a nagymamák, akik tőle várják, hogy hazahozza az unokájukat külföldről, ha azt mondaná nekik, hogy „vegyél magadnak újat”.
Azóta az is kiderült, hogy Magyar Péter nem szereti az idősebb politikai szereplőket. Erről pártjának egyik nagy támogatója, Magyar tanácsadója és bizalmasa, Raskó György a Heti Válasz podcastjében beszélt: „Magyar Péter egyértelműen megmondta, hogy nála 40-45 év a felső korhatár” (a miniszterségre), a Tisza-vezér ugyanis semmiképpen sem szeretne magánál idősebb tagokat képzeletbeli kormányában. Amikor Raskó megemlítette Magyar szokatlan elképzelését, a műsorvezető a Tisza elnökére utalva megjegyezte, hogy „ő sem szereti az időseket”, mire az agrár-nagyvállalkozó helyeslően megismételte ezt az állítást.
Persze elképzelhető, hogy az egy évvel ezelőtti és az azóta elhangzott kijelentések ellentmondásának van feloldása. Lehet, hogy Magyar a fideszesekről jó véleménnyel van, őket – többségében
— jószándékú, becsületes, a hazáját szerető embernek tartja, a Tisza követőitől viszont irtózik, őket büdös szájúnak véli, pártjának EP-képviselőit pedig – mint azt novemberben megírták a lapok egy másik hangfelvétel alapján – agyhalottnak és idiótának gondolja.
Csak hát, ha így lenne, akkor nem dolgozna együtt az imént említett Raskó Györggyel, aki a 2022-es választási kampányban, akkor mégMárki-Zay Péter támogatójaként arról elmélkedett, hogy a tipikus Fidesz-szavazó „65 évnél idősebb nő, maximum 8 általánost végzett, falusi, alacsony jövedelme van, illetve nyugdíja van,” majd tavaly – immár a Tisza Párt támogatójaként – leszögezte: „A Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek mint szavazók.”
Hol a két bit?
Magyar Péter híveiről vallott véleményével viszont összhangban áll az a vallomása, amelyet az általa hatékonynak tartott kommunikációs technikákról (57:29-nél) mond Gulyás Mártonnak:
„Számomra a kétbites kommunikáció nem kívánatos, de be kell, hogy lássuk, hogy ez működik. Tehát azt gondolom, hogy abban igaza van a kormányzati kommunikációnak, hogy nem szabad túl sok üzenetet közvetíteni, azokat sokszor el kell mondani, hogyha választást akarsz nyerni.”
Kétségtelenül a politikának megvan a leegyszerűsítő és metaforikusan naiv kommunikációs tere, amiben a kormányoldal is részt vesz, a jelek szerint viszont már fideszes korában is elkerülte Magyar Péter figyelmét az, hogy a kormányzat számos csatornán közvetít értékes tartalmakat, nyit meg velős vitákat, fogalmaz meg narratív jellegű, konzervatív értékválasztású eszmefuttatásokat, mutatja be szélesebb tartományokra terjedő világképét. Nemcsak a szimbolikus pillanatokhoz kapcsolódó miniszterelnöki beszédek tartoznak ezek közé, de a kormányzat körül működő civil jellegű műhelyek is folyamatosan adnak ki értelmező és értékelő jellegű szövegeket, elemzéseket, nem beszélve a közmédia azon csatornáiról, amelyek nem kapnak semmilyen figyelmet a baloldali elemzőktől.
A kommunikáció tehát, amiről Magyar Péter beszél, talán csak az ő fejében válik kétbitessé, de kétségtelen, hogy a Tisza Párt propagandamunkája hűségesen követi a vezetője észjárását: nem nagyon lép túl „a kevés, de sokszor ismételt üzenet” sémáján.
