Magyarország uniós forrásfelhasználása, különösen a visszatartott összegek kapcsán rendre előtérbe kerül a politikai és gazdasági diskurzusok során. Az ellenzék és a kormánykritikus sajtó felrója, hogy a gazdaságot megfojtja, hogy nélkülöznie kell azokat a beruházásokat, amelyek a források befagyasztása miatt elmaradnak. A kormány szerint viszont az uniós pénzek lehívása jól halad, és a megfelelő időben minden forrás az ország rendelkezésére fog állni. Végigvesszük, hogy áll az uniós támogatások helyzete, elemezve a két érintett finanszírozási láb speciális szabályait is.
Az Európai Unió különböző alapokkal támogatja a tagállamok fejlődését, ezeknek az alapoknak eltérőek a céljai és a prioritásai. A strukturális alapok, mint az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) a régiók közötti gazdasági és társadalmi különbségek csökkentésére szolgálnak, míg a kohéziós alap kifejezetten a kevésbé fejlett tagállamok és régiók számára biztosít forrást, hogy támogassa például infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásaikat. Ezzel szemben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) a COVID–19 világjárvány okozta gazdasági válságra reagál, kiemelten támogatva a digitális és zöld átállást. Összességében tehát a strukturális és kohéziós alapok hosszú távú fejlődést céloznak, az RRF rövid távú válságkezelési eszközként szolgál.
A 2014–2020-as időszakban Magyarország számára a kohéziós és strukturális alapok keretében elérhető források hazai társfinanszírozással együtt megközelítették a 8700 milliárd forintot, ami 25–28 milliárd eurónak felel meg. Az uniós támogatások célja elsősorban a gazdasági felzárkóztatás, az infrastruktúra-fejlesztés, a közlekedési hálózatok korszerűsítése, a vállalkozások támogatása, valamint az egészségügy és az oktatás javítása volt. A hivatalos statisztikák szerint Magyarország a 2014–2020-as költségvetési időszak forrásainak 95 százalékát lehívta vagy lekötötte, amivel kiemelkedően teljesített az uniós tagállamok között. Összesen körülbelül 52 ezer projekt valósult meg ezekből a forrásokból, ami jól mutatja, hogy Magyarország képes hatékonyan felhasználni a rendelkezésre álló támogatásokat.
A 2021–2027-es uniós pénzügyi ciklusban Magyarország számára 21,7 milliárd euró áll rendelkezésre kohéziós forrásként. Ezek az alapok a gazdaságélénkítésre, a kis- és középvállalkozások támogatására, a települések fejlesztésére, valamint a kutatás, fejlesztés és innováció ösztönzésére irányulnak. A magyar kormány különböző operatív programokon keresztül tervezi a pénzek felhasználását, mint például a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz (GINOP Plusz), a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz (TOP Plusz), az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP Plusz) és mások. Ezek keretében kis- és középvállalkozások, önkormányzatok, oktatási és kutatási intézmények, valamint civil szervezetek is pályázhatnak támogatásra.
A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) keretében Magyarországnak 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, valamint további 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel áll rendelkezésére. Az RRF keretében elérhető pénzösszeg a teljes kohéziós keret körülbelül felének felel meg, és a digitális fejlesztések, az egészségügyi beruházások, az oktatás modernizálása, valamint a fenntarthatósági célok támogatását helyezi előtérbe. A források felhasználása azonban szigorú feltételekhez kötött, amelyek között szerepel a korrupcióellenes intézkedések és az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése, valamint a közbeszerzések átláthatóságának javítása.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy több uniós tagállamnak is kihívást jelent az RRF-feltételek teljesítése. Az Európai Számvevőszék 2024 szeptemberében kiadott jelentése szerint a 724 milliárd eurós Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből 2023 végéig csupán 213 milliárd eurót folyósítottak a tagállamoknak, ami az összeg kevesebb mint egyharmada. Jelenleg, 2025 elején elmondható, hogy időarányosan a 27 EU-s tagállamból 17 le van maradva az RRF-támogatások lehívásával. Magyarország ezen a téren 2,2 százalékos lehívási aránnyal rendelkezik, ami ugyan alacsony, de például Svédország még egyetlen eurót sem hívott le, azaz 0 százalékon áll. Ezzel szemben az RRF-hitelkeret kihasználásában Magyarország 19,9 százalékos aránnyal a 9. helyen szerepel a tagállamok között.
A kohéziós alapok esetében jellemző, hogy nem minden forrás érkezik azonnal: az uniós gyakorlat szerint a ciklus első éveiben többnyire a programok előkészítése, a brüsszeli elfogadtatás és a hazai szabályozási keretek kialakítása zajlik. Így a kifizetések rendszerint később gyorsulnak fel, tehát a folyamat természetes velejárója, hogy a teljes lehívási időszaknak csak a végére alakul ki magas abszorpciós ráta. Magyarország a kohéziós alapok lehívásában jelenleg a 11. helyet foglalja el az uniós tagállamok között, összesen 8,3 százalékos, azaz körülbelül 1,8 milliárd eurós felhasználással. Ez a mutató a 6,4 százalékos uniós átlagnál magasabb, ami azt jelzi, hogy a hazai lehívások üteme stabilan halad, bár még bőven van mozgástér a források intenzívebb felhasználására. Összehasonlításképpen: több kelet-közép-európai tagállam, például Lengyelország vagy Csehország, hasonló lehívási arányt ért el, míg néhány déli tagállam, például Spanyolország, ennél alacsonyabb mértékben tudta kihasználni a rendelkezésére álló forrásokat.
A közbeszédben gyakran említett „befagyasztott források” kifejezés elsősorban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) kapcsán vált ismertté, mivel az Európai Bizottság a szükséges reformok végrehajtásáig nem utalja át a támogatásokat. Ez a feltételességi rendszer azonban az RRF esetében valamennyi tagállamra vonatkozik, azaz a többi ország is csak a mérföldkövek teljesítése után hívhatja le a pénzeket. Ez tehát nem jelenti azt, hogy Magyarország elesne ezektől a forrásoktól, vagyis a Kormány által vállalt intézkedések teljesítése és a jogszabályok megfelelő alkalmazása esetén az összegek felszabadulhatnak.
Eközben a kohéziós támogatások esetében viszont az Európai Unió Tanácsának döntése értelmében mintegy 6,3 milliárd eurónyi összeg átmeneti visszatartására került sor, amíg Magyarország nem teljesít egyes jogállamisági és korrupcióellenes követelményeket. Ez a teljes, 21,7 milliárd eurós keret körülbelül 29 százalékát jelenti, ami jelentős hányad, ám nem érinti a teljes kohéziós büdzsét. Hazánk esetében tehát ez a folyamat is feltételekhez kötött: a magyar kormány és a Bizottság közötti megállapodások határozzák meg, hogy milyen ütemben és formában válnak majd ténylegesen elérhetővé ezek a pénzek.
Felmerül a kérdés, hogy a befagyasztott források milyen mértékben befolyásolhatják a gazdaságot és a fejlesztéseket. A kormányzat álláspontja szerint számos projekt továbbra is finanszírozható a nemzeti költségvetésből vagy más uniós programok forrásaiból. Kiemelendő, hogy a hétéves költségvetési ciklus teljes időtartama során veszélyben lévő összesen 6,3 milliárd eurós kohéziós forrás időarányosan a magyar GDP 0,5 százalékát sem éri el, azaz a felfüggesztésmég totális forrásvesztés esetén sem okozna érdemi költségvetési nehézséget, ráadásul Magyarország esetében a mintegy 21,7 milliárd eurónyi kohéziós forrásból 15,4 milliárdot egyáltalán nem fenyeget visszatartás, vagyis ez az összeg továbbra is az ország fejlesztéspolitikájának gerincét képezi. Emellett a később felszabaduló RRF- és kohéziós pénzek utólag is pótolhatják az esetleges hiányokat. A hazai fejlesztéspolitika több pilléren nyugszik, így jelenleg nem tűnik úgy, hogy a befagyasztás alapvetően megbénítaná az infrastrukturális beruházásokat, a vállalkozásfejlesztést vagy a közszolgáltatások korszerűsítését.
Összességében a magyar uniós forrásfelhasználás aktuális helyzetét kiegyensúlyozottabban értelmezhetjük, ha a befagyasztott tételek mögötti reformkövetelmények megvalósulását is figyelembe vesszük, és nem tekintjük véglegesnek a jelenlegi vitás állapotot.
A magyar kormány a vitákat politikai jellegűnek tartja, ezért arra számít, hogy a megoldás is ilyen lehet. Gulyás Gergely az ATV-nek nyilatkozva azt sem zárta ki, hogy megvétózzák a következő uniós költségvetést. „Mindent készek vagyunk természetesen megvétózni, ha ez az ország érdeke”.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter arra is kitért, hogy egyelőre a lehívott uniós források tekintetében Magyarország a legjobbak között van. „Előfinanszírozás van, a számlákat kiküldjük Brüsszelbe, és ők fizetnek. Tehát különösebb aggodalomra nincs ok, van bőven szabad és lehívható forrás, és az a célunk, hogy ami még nem elérhető, azt is megszerezzük” – mondta.
A statisztikák arra engednek következtetni, hogy Magyarország – amint a szükséges lépések teljesítéséről megfelelően beszámol – továbbra is számíthat arra, hogy a kohéziós és strukturális alapok túlnyomó része, valamint az RRF támogatás jelentős hányada a gazdasági modernizáció, a munkahelyteremtés, az infrastruktúra-fejlesztés és a társadalmi felzárkóztatás szolgálatába állítható. A jelenlegi tárgyalások kimenetele még alakulóban van, de a kormány részéről megfogalmazott vállalások és a folyamatos egyeztetések arra utalnak, hogy reális forgatókönyvként tekinthetünk a források fokozatos felszabadulására, így továbbra is adott a lehetőség, hogy Magyarország előkelő helyen végezzen az uniós támogatási keret felhasználásában a 2027-ig terjedő időszakban, hasonlóan a korábbi években elért eredményekhez.
