Az utóbbi hetekben nemzetközi szinten nagy visszhangot váltott ki László András, a Fidesz európai parlamenti képviselőjének Twitter-bejegyzése. A megkülönböztetett figyelem oka, hogy a posztot maga Elon Musk is megosztotta, “pontosan” kommentárral. Utánajártunk, hogy valóban be próbál-e avatkozni az EU a tagállamok belpolitikájába, illetve lehetőséget teremt-e az Unió Digitális Szolgáltatások rendelete arra, hogy befolyásolási kísérletekre hivatkozva annulálják a tagállami választások eredményét.
A poszt kiváltó oka az volt, hogy Thierry Breton korábbi európai biztos (aki a jelenlegi Bizottságnak nem tagja) arról beszél, hogy „így tettünk Romániában, és ezt természetesen így kell tennünk Németországban is, ha erre szükség van”. Ebből le is vonta a következtetést, hogy a román választáshoz hasonlóan a februári német választás eredményét is érvényteleníteni szándékoznak, ha az nem az elvárásaik szerint alakul.
Az elmúlt években a világpolitika egyre erőteljesebben mutatja meg, milyen szoros összefonódás alakulhat ki a nemzetközi kapcsolatok koordináta-rendszere és az egyes országok belpolitikai döntéshozatala között. Különösen igaz ez a választásokra, hiszen a digitális korszak soha nem látott mértékben könnyíti meg a külföldi befolyásolást. A kérdés nem csupán a választás tisztaságáról, hanem az alapvető demokratikus értékek és a nemzeti szuverenitás védelméről is szól. Magyarországon és Romániában egyaránt találkoztunk olyan példákkal, amelyek rávilágítanak: a külföldi finanszírozás, az online kampányok és az EU új digitális irányelvei komoly mértékben alakítják a választási folyamatot. Felmerül a kérdés, hogy egy magyar vagy éppen egy német választás eredményét is megvétózhatják-e alkotmánybírósági alapon, az új uniós szabályozások megsértésére hivatkozva.
László András X-en (korábban: Twitteren) közölt bejegyzésében szót ejtett a 2022-es magyar választási kampány során állítólag illegálisan beáramló 10 millió dollárról, az amerikai nagykövetség médiatámogatási programjairól és Soros György rendszeres brüsszeli találkozóiról. Elon Musk e kiírás megosztásával és a hozzá fűzött rövid véleményével lényegében azt sugallta, hogy Európában valóban létezik valamiféle kettős mérce a külföldi befolyásolás megítélésében.
Noha a konkrét vádak kapcsán a tények sokszor nehezen bizonyíthatók, a vita rávilágít arra, hogy a külföldi befolyásolás elleni fellépés, illetve a választások integritásának megőrzése mennyire kritikus kérdés napjainkban. Magyarországon ehhez kapcsolódóan született meg a szuverenitásvédelmi törvény, amely elvben a külföldi finanszírozású civil szervezetek és intézmények átláthatóságát erősítené. A kritikusok szerint ugyanakkor a törvény túl általános módon bélyegez meg bizonyos nonprofit szervezeteket, és sértheti az uniós alapjogokat.
A belpolitikai folyamatokba történő külföldi beavatkozás örökzöld téma, ezúttal a 2024-es romániai elnökválasztás nyomán került előtérbe. A román alkotmánybíróság érvénytelenítette a választások eredményét, miután titkosszolgálati jelentések merültek fel arról, hogy Oroszország összehangolt online kampányt folytatott egy szélsőjobboldali jelölt, Călin Georgescu támogatására. A jelölt a voksolás előtt kevéssé volt ismert, ám a közösségi médiában – különösen a TikTok-on – hirtelen robbanásszerű népszerűségre tett szert.
Bár a román alkotmánybíróság a külföldi befolyásolás vádja miatt döntött így, fontos kiemelni, hogy ez nem az Európai Unió “utasítására” történt: a döntés a román belpolitikai mechanizmusok, illetve a román alkotmányos rend keretein belül született meg. Ugyanakkor az EU kiemelt érdeklődéssel fordult az eset felé, hiszen az új Digitális Szolgáltatásokról Szóló Törvény (Digital Services Act, DSA) épp azt célozza, hogy megerősítse az online platformok felelősségét, és fellépjen a dezinformáció, valamint a koordinált kampányok ellen.
A román eset még egy fontos kérdést is előtérbe helyez: milyen mértékben vonhatók felelősségre a közösségimédia-platformok (például a TikTok) a területükön zajló kampánytevékenységért, és hogyan biztosítható, hogy ne váljanak külföldi hatalmak manipulatív eszközeivé? Az Európai Bizottság a romániai választások után külön is vizsgálódni kezdett, hogy megtudja, a TikTok megsértette-e a DSA-t azzal, hogy nem foglalkozott kellő alapossággal a valószínűsíthetően Oroszországhoz köthető dezinformációs kampánnyal.
Próbál az Unió fellépni, de vajon lehet-e zsűrizni?
Az Európai Unió Digitális Szolgáltatásokról szóló Törvénye, közismertebb nevén a DSA, 2022-ben született meg és 2024-ben lépett hatályba (illetve a különböző hatálybalépési időpontok függnek a platformok méretétől is). Legfontosabb céljai között szerepel:
1. A felhasználók biztonságának növelése, vagyis hogy a platformok időben és hatékonyan lépjenek fel a káros, illetve illegális tartalmak ellen.
2. Nagyobb átláthatóság megteremtése a platformokon elhelyezett politikai hirdetéseket illetően.
3. A digitális piac tisztaságának védelme, vagyis annak biztosítása, hogy a technológiai óriások ne éljenek vissza az erőfölényükkel.
A DSA külön kitér azokra az esetekre, amikor külföldi befolyásolás vagy szélsőséges nézetek terjesztése gyanúja merül fel egy adott uniós tagállam választási folyamataiban. Előírja, hogy a platformoknak értesíteniük kell a hatóságokat és eltávolítaniuk az esetlegesen illegális vagy manipulációra alkalmas tartalmakat.
Ugyanakkor a törvény hatályosulása, illetve a gyakorlati végrehajtás módja még sok nyitott kérdést hagy maga után. Rendszeresen felmerül a szólásszabadság esetleges korlátozásának kérdése, és az, hogy a DSA betartatása miként illeszkedik a tagállamok alkotmányos rendjébe.
Itt jön be a külső nyomásgyakorlás (a zsűrizés) problémaköre: felvetődik a kérdés, vajon Németországban a februári előrehozott szövetségi választásokon is megtörténhet-e az, ami Romániában: érvényteleníthető-e a szövetségi választás eredménye mondjuk abban az esetben, ha például az AfD nyerne a német és az európai elit nagy részének nem tetszését kiváltva? Mondjuk a nemrég hatályba lépett új EU-s digitális irányelvekre hivatkozva?
Németország alkotmányos rendszere rendkívül szigorú a választások tisztaságát illetően. Az Alaptörvény (Grundgesetz) 38. cikke kimondja, hogy a szövetségi választások általánosak, közvetlenek, szabadok, egyenlők és titkosak. A Szövetségi Választási Törvény (Bundeswahlgesetz) részletesen szabályozza a lebonyolítást, és meghatározza azt is, milyen feltételek mellett lehet megkérdőjelezni egy választási eredményt.
A Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) elméletileg felülvizsgálhatja a választások eredményét, ha alapos gyanú merül fel alkotmánysértésre vagy a választási alapelvek megsértésére. Mégis, a gyakorlatban rendkívül ritka, hogy a bíróság valóban megsemmisítsen egy választást. Még inkább valószerűtlen, hogy pusztán az új EU-s digitális irányelvek megsértése önmagában elégséges lenne egy ilyen döntéshez.
Az EU-s jog tagállami alkalmazása során ugyanis figyelembe kell venni a szubszidiaritás és arányosság elvét. Németország szuverén államként maga határozza meg, hogyan biztosítja a választások jogszerűségét, bár természetesen az uniós előírásokat is alkalmaznia kell. Ha a német hatóságok úgy találnák, hogy külföldi befolyásolás történt, az első lépés minden bizonnyal a bűnügyi vagy nemzetbiztonsági vizsgálat lenne, nem pedig rögtön a választási eredmények megsemmisítése.
Mindemellett a német jogi kultúra híresen óvatos abban, hogy alapjogokat és demokratikus intézményeket, mint például a választásokat, csak kivételesen, valóban súlyos szabálysértések esetén korlátozzon vagy érvénytelenítsen. A román példával ellentétben Németországban csak akkor merülhetne fel a választások megsemmisítése, ha nagyon egyértelmű és széles körű bizonyítékok támasztanák alá a külföldi befolyást és ezáltal a választások tisztaságának teljes ellehetetlenülését.
Ideje visszatérnünk László András – és közvetve Elon Musk – bejegyzésének egyik fő állítására, vagyis arra, hogy az EU kettős mércét alkalmaz. Ezt támasztja alá, hogy míg a romániai elnökválasztásnál komoly nyilvánosságot kaptak az EU-s szinten megfogalmazott aggályok, addig a magyarországi 10 millió dolláros állítólagos kampányfinanszírozási ügyben vagy az amerikai nagykövetség médiaprogramja kapcsán az EU lényegesen kevésbé volt aktív.
Ezzel szemben az Európai Bizottság álláspontja szerint nincs kettős mérce, csupán az európai intézmények – ha tagállami hatáskört érintő ügyekről van szó – csak korlátozottan avatkozhatnak be közvetlenül. Az, hogy a román alkotmánybíróság mit tesz vagy tesz-e egyáltalán, a román nemzeti igazságszolgáltatás keretei között dől el, ahogyan a német alkotmánybíróság is maga hoz döntéseket. Az Unió elsősorban a DSA végrehajtásának ellenőrzésében és a közös szabályozás kialakításában tölthet be meghatározó szerepet.
A külföldi befolyásolás veszélye a mai digitális korban jelentősen megnőtt. A közösségi médiában terjedő félretájékoztatás, a troll- és bot-hálózatok, valamint a külföldről érkező anyagi támogatások egyaránt megkérdőjelezhetik a demokratikus választások tisztaságát és igazságosságát. Erre az Európai Unió egy új, átfogó digitális szabályrendszerrel (DSA) próbál reagálni, amely a dezinformáció visszaszorítását és az átláthatóság növelését célozza.
Ugyanakkor a DSA hatékonyságát és a tagállamok alkotmányos rendjével való összehangolódását még sok kérdés övezi. A román alkotmánybíróság döntése egyértelműen precedenst teremtett a választások érvénytelenítésére vonatkozóan, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanez a forgatókönyv automatikusan bekövetkezhet Németországban vagy más tagállamokban, ahol a romántól eltérő közjogi rendszer működik. A német alkotmányos kultúra inkább óvatosságra törekszik, és csak rendkívüli bizonyítékok birtokában lépne fel ilyen drasztikusan.
Ami pedig a magyarországi helyzetet illeti, a külföldi finanszírozásról vagy külföldi befolyásolásról szóló vádak, illetve a szuverenitásvédelmi törvény körüli jogviták mind azt jelzik, hogy a kérdés korántsem egyértelmű. A magyar kormány, illetve a hozzá közel álló szereplők azt hangsúlyozzák, hogy a szuverenitás védelme elsődleges cél, míg az EU részéről a szabadságjogok és az átláthatóság arányos védelmének igénye jelenik meg.
A külföldi befolyásolás elleni fellépés ezért összetett feladat: politikai, biztonságpolitikai, jogi és technológiai vonatkozások egyaránt megjelennek benne. Az új digitális irányelvek sokak szerint előrelépést hoznak a dezinformáció elleni harcban és a politikai hirdetések szabályozásában, mások viszont félnek attól, hogy a szólásszabadság indokolatlan korlátozásához vezethetnek. A választási folyamatokba vetett közbizalom fenntartása mindenképpen közös érdek, ezért az EU-nak és tagállamainak is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a külföldi befolyásolást – legyen az Amerikából, Oroszországból vagy máshonnan – minél hatékonyabban ki tudják szűrni, de közben ne tegyék túlzottan nehézkessé a szabad véleménynyilvánítás gyakorlását.
