„A legújabb kori lengyel történelemben még soha nem működött szervezett bűnbanda az Igazságügyi Minisztériumban. És ha ez nem lenne elég, a bűnbandát a miniszterhelyettes maga irányította” – írta Bartosz T. Wieliński, a Gazeta Wyborcza főszerkesztő-helyettese a hvg360-on megjelent véleménycikkében az azóta nemzetközi viharrá dagadt Romanowski-ügyről. A Magyarországon politikai menedékjogot kért egykori miniszterhelyettes körüli vádak bejárták a hazai és külföldi sajtót, s a lengyel kormányzati propaganda igyekszik a maga szélesebb céljaira is felhasználni a magyar döntést. A lengyel baloldal az ideológiai keretezésnek megfelelően megpróbálja úgy beállítani a budapesti döntést, mintha az egyfajta trend volna: Orbán Magyarországa külföldi „politikai bűnözőknek” ad menedéket.
A valóság azonban az, hogy a magyar kormányzat nem foglalkozik azzal, hogy Marcin Romanowski bűnös vagy nem. Erről, ahogy arra Gulyás Gergely rámutatott, nem tud véleményt formálni a magyar fél, s nem is akar. A politikus esetében nem is erről van szó, hanem arról, hogy Magyarország – összehangban az Európai Unió minden ide vonatkozó szabályával – politikai menedékjogot biztosít olyasvalakinek, akinek ügyében a pártatlan, politikai befolyástól mentes elbírálás a hazájában nem biztosított minden kétséget kizáróan – hangsúlyozta a Miniszterelnökséget vezető miniszter, majd hozzáfűzte: ez a kockázat ma általánosságban, és az eddigi eljárás alapján a konkrét esetben különösen is fennáll Lengyelországban.
Nos, tegyük hozzá: a miniszter meglehetősen visszafogottan nyilatkozott. Ha ugyanis picit megkapirgáljuk a Lengyelországban zajló folyamatok felszínét, rémületes visszaéléseket találunk. Rosonczy-Kovács Mihályt a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Lengyelország- és Olaszország-szakértő foglalta össze számunkra a legkiugróibb jelenségeket.
Érdemes talán azzal kezdeni, miként vélekedik Donald Tusk lengyel miniszterelnök a jogállamiság kérdéséről. 2024 szeptemberében egy nyilatkozatában „harcoló demokráciának” nevezte programját, s kijelentette, hogy a PIS örökségének felszámolása során előfordulhat, hogy követnek el hibákat vagy hozhatnak olyan döntéseket, amelyek nem teljesen összeegyeztethetőek a törvényekkel – egyes szakértők szerint…
A Tusk mögött álló média évek óta rombolja a politikai ellentábor igazságügyi reformlépéseinek hitelességét, a felmerülő jogállamisági fenntartásokra, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság is megerősíti, könnyű azt mondani, hogy a csak a „neo-bírák”, és a „beöltözött-bírák” akadékoskodnak. A karakterrombolás tulajdonképpen már a 2015-ös PIS-győzelem óta zajlik, Tuskék kezdettől fogva megkérdőjelezik a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság, azaz a PiS-többségű parlament által – egyébiránt német mintára – megreformált Országos Bírói Tanács által kinevezett bírók és egyes alkotmánybírók legitimitását, különösen a 2017-es igazságügyi reform óta, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság megindította Lengyelországgal szemben a hetes cikkely szerinti eljárást, és megtagadták több, Lengyelországnak járó uniós forrás kifizetését. Érdemes megjegyezni: ebben az időszakban éppen Donald Tusk volt az Európai Tanács elnöke…
Ilyen hangulatban a „jogállamiság helyreállításával” kampányoló kormányzat könnyedén tudja félretolni a jogi aggályokat, bármilyen törvénytelen döntés esetén. A közmédia vezetőit a cégtörvényre hivatkozva váltotta le Bartłomiej Sienkiewicz kulturális miniszter, annak ellenére, hogy a médiára más szabályok vonatkoznak Lengyelországban. A nyilvánvaló jogsértést még a lengyel Helsinki Emberi Jogi Alapítvány is elítélte. Közleményükben azt írták:
„Nincs kétség, a közmédia tevékenységét illetően alapos reformokra van szükség. (…)Ugyanakkor nem kerülhetjük meg a tényt, hogy az a mód, ahogy ezeket a változtatásokat a közmédiában levezénylik, komoly jogi kérdéseket vet fel”.
A kormányfő azzal indokolja a médiapolitikai intézkedéseit, hogy közérdek a közmédia függetlenségének mihamarabbi helyreállítása, és éppen, hogy a PiS-kormányzat médiaügyi intézkedései, intézményi változtatásai kerülték ki a törvényeket.
Hasonlóan zajlott Darius Barski államügyész leváltása, akivel kapcsolatban azzal érvelt a kormányzat, hogy évekkel ezelőtt szabálytalanul tért vissza megszakított jogászi pályájára, ezért érvénytelen volt a kinevezése. A döntést a Legfelső Bíróság ugyan törvénytelennek nyilvánította, ám a miniszter mégis új államügyészt nevezett ki.
Az aggasztó jelenségekről az Alapjogokért Központ tízes toplistát állított össze, amelyet érdemes itt is bemutatni.
1. A lengyel hatóságok megalázó és embertelen bánásmódot alkalmaztak egy politikai okokból letartóztatott katolikus pappal, Michał Olszewski atyával szemben.
2. Marcin Romanowski ellenzéki képviselőt jogellenesen letartóztatták a hatóságok, melynek során figyelmen kívül hagyták a mentelmi jogát.
3. Elítéltek és a köztársasági elnöki hivatalba történő jogellenes betörés során letartóztattak két ellenzéki képviselőt, Marcin Kamińskit és Michał Wąsikot, annak ellenére, hogy az államfő korábban kegyelmet adott nekik.
4. A parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntéseit, súlyosan megsértve ezzel a hatalommegosztás és a joguralom alapelveit, valamint a lengyel alkotmány rendelkezéseit.
5. Az igazságügyi miniszter több tucat bírósági vezetőt menesztett politikai meggyőződésük miatt, köztük a Varsói Fellebviteli Bíróság elnökét is.
6. Kormányzati kezdeményezésre „függetlenségi és részrehajlás-mentességi” tesztnek tervezik alávetni a bírák egyharmadát, mellyel valójában politikai engedelmességre kívánják őket szorítani.
7. Az igazságügyi miniszter leváltotta Darius Barski államügyészt, akinek eltávolítását a Legfelső Bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére – szintén jogsértő módon – új államügyészt nevezett ki a miniszter.
8. A kormány a rendőrség és magán biztonsági szolgálatok segítségével erőszakkal elfoglalta a közmédiát, és jogsértő módon eltávolította annak vezetőit, majd szintén törvénybe ütköző eljárással nevezett ki új vezetőket.
9. A Szejm súlyos beavatkozást kísérelt meg a Lengyel Központi Bank függetlenségébe azzal, hogy annak elnökét egy „különbíróság” elé kívánta állítani.
10. A rendőrség aránytalan és erőszakos módon lepett fel a gazdatüntetésen, ezzel megsértve a gyülekezési szabadságot.
Természetesen a sort hosszan lehetne folytatni, de ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk: Lengyelországban komoly aggályok merülhetnek föl a törvényesség betartásának ügyében.
Ilyen körülmények között kért politikai menedékjogot Magyarországon Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettes, akit 11 bűncselekmény elkövetésével, szervezett bűnözői csoportban való részvétellel és közpénzekkel való visszaéléssel vádolnak. A gyanú központi állítása szerint Romanowski miniszterhelyettesi posztját kihasználva politikai alapon osztogatta
az Igazságügyi Alap támogatásait, s ennek keretében hibás pályázatok utólagos kijavítására adott utasításokat, illetve olyan szervezetek számára engedélyezett kifizetéseket, amelyeknek pályázata nem felelt meg a formai és tartalmi követelményeknek.
A magyar kormányzat – mint azt Gulyás Gergely leszögezte – nem tud állást foglalni a vád kérdéseiben, de Romanowski letartóztatásának körülményei, a nyilvánvalóan fennálló mentelmi jogát megkérdőjelező vélemények, illetve általában a lengyel jogállamiság problémás volta okot ad arra, hogy Magyarország politikai menedékjogot adjon a hajdani miniszterhelyettesnek.
Romanowski egyébként a közelmúltban interjút adott a Polsat Newsnak, s miközben határozottan bírálta a lengyel kormány politikai törekvéseit, úgy fogalmazott:
„Lengyelország jelenleg „politikai kísérleti terepként szolgál. Egy olyan forgatókönyvet hajtanak végre, amelyet eredetileg Magyarország számára készítettek.”
