Az elmúlt héten előtérbe került a közbeszédben az oktatási intézményekben folytatott politizálás problémaköre. Az egyetemi politizálás azonban nem csak a tantermen belül valósulhat meg. Vannak olyan szervezetek, amelyek magukat érdekképviseleti szervnek mutatják, azonban aktív alkotói a politikai közbeszédnek. Sorozatunkban megvizsgáljuk ezeket a szereplőket és azt, valóban érdekképviseleti szervek-e, mint ahogy állítják. Elsőként a több száz egyetemi oktatót tömörítő Oktatói Hálózat tevékenységét vizsgáljuk abból a szempontból, hogy hogyan tesznek eleget a szakmai érdekképviselet hitvallásának. Ilyen tevékenységnek nem sok nyomát találtuk a honlapjukon, amely sokkal inkább emlékeztet egy kevésbé mérsékelt ellenzéki portálra. Találkoztunk a kormány pártpolitikai jellegű támadásával, szakmai javaslatok helyett poltikai vélemények közlésével, botránypolitizálással és a kormánykritikus sajtó cikkeinek elfogult szemlézésével. Tényleg ez a színvonal tükrözi sok száz kvalifikált egyetemi oktató kollektív tudását?
Az egyenrangú felek között folytatott termékeny politikai vita, ahogy mindenütt, az oktatási intézményekben is üdvös, az az eset azonban amikor a tanárok az oktatási keretek között fognak aktuálpolitikai agitálásba, rengeteg problémát vet fel.
Az Oktatói Hálózat (OHA) újabb és újabb közéleti megszólalásokkal hívja föl magára a figyelmet. A “magyar felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók autonóm szerveződésének célja a honi felsőoktatás értékeinek megőrzése és megújításának előmozdítása”, ennek érdekében egyfelől konkrét javaslatokat fogalmaznak meg, másfelől felemelik szavukat – ahogy Küldetésnyilatkozatukban fogalmaznak – “minden olyan kormányzati törekvéssel szemben, amely a fenti célok ellen hat”, illetve fellépnek a “rögtönzésszerű, diktatórikus és centralizáló oktatásirányítással és következményeivel szemben”. Magában ez a krédó is erősen politikailag kihegyezettnek tűnik, a szervezet megnyilvánulásait vizsgálva azonban az látszik, hogy még ehhez sem sikerült felnőni.
Kutatás a tevékenységükről
Megalakulásának éve, 2012 óta ad ki nyilatkozatokat az Oktatói Hálózat. Végignéztük az összes eddig kiadott nyilatkozatukat éves bontásban, és két szempont szerint vizsgáltuk meg tartalomelemzéses módszerrel tevékenységüket. Az egyik kritérium az volt, milyen mértékben jelennek meg szakmai, oktatáspolitikai értelemben konstruktív elemek nyilatkozataikban, ezt egy három skálás (Nem szakmai, Mérsékelten szakmai, Erősen szakmai) meghatározással vizsgáltuk. A másik szempont az volt, mennyire politizáló a hangnem az adott nyilatkozatban. Ebben az esetben három skálát mértünk (Támadó, Neutrális, Támogató):
Mivel egy oktatói érdekképviseleti szervről beszélünk, szükségszerű, hogy legyenek a mindenkori kormánnyal szemben megfogalmazott követeléseik. Az ilyen állításokat önmagában módszertanilag a semleges kategóriába osztottuk, azonban amikor pártpolitikai jellegű kritikát olvastunk a nyilatkozatokban, azt már támadónak minősítettük a kutatásban. Példa erre, amelyhez hasonlókat szintén támadónak rögzítettünk:
Az Oktatói Hálózat nyilatkozata a kormány szakképesítési rendeletéről. Részlet következik:
A kormány az egyetemi szakképesítések terén is teljhatalmú önkényúrnak képzeli magát: 2015. június 10-én megjelent 139/2015. számú rendeletével huszonegy alapképzést, harminchét mesterszakot és két osztatlan képzést szüntetett meg, miközben létrehozott néhány új szakot.
Részlet a Tiltakozunk az egyetemek elrablása ellen! nyilatkozatból:
Az Orbán-rezsim az egyetemek elrablásának folyamatában fokozatot váltott az elmúlt napokban: statáriális eljárásban öt állami egyetemet hajszolt bele az alapítványi átalakulásba, maradék autonómiájának teljes feladásába.
Az ehhez hasonló kijelentések egyértelműen pártpolitikai alapon történtek és nem a mindenkori kormánnyal szemben vállalt szakmai szempontok adták a kijelentések szándékát. Felmerülő szempont még a szubszidiaritás elve, amelyet az Oktatáspolitikai alapelvek közé írt a Hálózat. Ez az elv lényegében azt jelenti, hogy az adott szakpolitikai kérdésről mindig a legalsó szinten döntsenek a döntéshozók. Célja, hogy azok az ügyek, amelyeket helyben is meg lehet oldani, de kerüljenek magasabb szintű (például országos, vagy nemzetközi) döntéshozók elé. Ehhez képest már a Hálózat indulásának évében “Brüsszelnek” írtak ahelyett, hogy az országon belül próbálták volna megoldani azokat az ügyeket, amelyeket így tematizáltak.
Visszhangkamrába zárt oktatók
Ha a társaság weboldalát böngésszük megdöbbenve látjuk, hogy a “felsőoktatás értékeinek megőrzése és megújításának előmozdítása” helyett a honlapszerkesztők legfontosabb tevékenysége egy erősen zárt véleménybuborék eszméinek nem túl változatos ismételgetése. Természetesen a felbukkanó gondolatok között olyanok is akadnak, amelyek az oktatással állnak összefüggésben, ám ezekben sincs nyoma a jó szándéknak, a tartalmi vitára törekvő akaratnak, az értelmes kritikának. Amit ezen a felületen olvashatunk, az egy az ideológiailag kötött emberkép és az abból következő liberális oktatási koncepció fénytörésében látott oktatáspolitika, ennek megfelelően szinte minden jelenség, amely a magyar felsőoktatásban megjelenik, agresszív elutasítással találkozik itt.
Olvashatunk gúnyos beszámolót az az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kara, az MCC Tanuláskutató Intézete és a Professzorok Batthyány köre által szervezett konferenciáról, elutasító nyilatkozatot a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárképző karáról, szolidaritási nyilatkozatot, tiltakozást, kiáltványt és mindenféle más manifesztumot, mintha egyéb dolga sem volna az Oktatói Hálózatnak, mint, hogy tiltakozzon.
Persze, ha alaposan megnézzük a felületet, kiderül, hogy a protestálás mellet mást is tudnak a honlap szerkesztői. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt tették közzé KIÁLTVÁNY A NEMZETHEZ! című írásukat, amelyben az akkor induló Nemzeti Konzultációt igyekeztek kigúnyolni, megkérve olvasóikat, hogy ne töltsék ki a kormány által kezdeményezett kérdőíves felmérést. Nem világos teljesen, hogy ez a kiáltvány hogyan kapcsolódik az oktatók érdekképviseletéhez és miként segíti az oktatás kapcsán folytatott viták szakmai színvonalának emelését, illetve hogyan és mily módon támogatja “a honi felsőoktatás értékeinek megőrzését és megújításának előmozdítását”. Igaz ennek talán nem is látják szükségét , mivel a Küldetésnyilatkozatban foglalt céljaikkal szemben itt egyértelműen arra buzdítják olvasóikat, hogy hagyják el az országot.
A hócipős ambíciók kiélése mellett írásukban a Nemzeti Konzultáció miatt a magyar miniszterelnököt Hitlerhez és Göbbelshez hasonlítják, akik mint írják “csak négyszer merték eljátszani ezt” (vélhetően a konzultációt), ,,míg Orbán Viktor már tizenharmadszorra teszi.” (Az analógia minőségéről szívesen olvasnánk a Hálózat történész-tagjainak értékelését.)A kiáltvány végén arra kérik olvasóikat, hogy ne töltsék ki a Nemzeti konzultációs íveket, sőt az a Hang nevű, magát függetlennek mondó szervezet gyűjtőpontjain adják le a kitöltetlen papírokat.
Botránykrónika
Az oktatoihalozat.hu felületén kalandozva a szakmailag releváns és politikával leginkább átitatott rész a Botránykrónikának nevezett fül. A “rovat” oldalt megnyitva közéleti, politikai eseményekkel találkozunk, melyek között csak elvétve fedezhetünk föl oktatással, oktatáspolitikával összefüggő bejegyzéseket. Más a közös bennük: az ellenzéki sajtóból átvett tartalmak erős és indulatos kormányellenes éle.
A szubjektív sajtószemle idézi például a Qubit.hu cikkét, amely szerint “felháborítónak tartja egy gyermekvédelmi gyám, hogy Rétvári Bence, a gyermekvédelmi területért felelős minisztériumi vezető a gyámok munkáját a pedofilvadászatra degradálja”; foglalkoznak a Hvg vádjával:
“Állami tízmilliárdok segítségével kezd agrárbirodalom építésébe a miniszterelnöki vő, természetesen egy átláthatatlanul működő magántőkealapon keresztül”; ugyancsak a Hvg-t idézve írnak arról, hogy botrányos közgyűlés volt a Fészek Művészklubban; a Telex.hu-ra hivatkozva megírják, hogy “dulakodás és összetűzés volt a Tibetet Segítő Társaság tagjai és a vörös sapkát viselő kínai aktivisták között”; a 24.hu véleménycikkét idézve elmondják, hogy “Orosz Bernadett esetének tanulsága: a kapcsolaton belüli erőszak áldozata nemcsak az elkövetőnek, de a magyar kormánynak, a magyar jognak, a magyar politikának, a magyar rendőrségnek és a magyar igazságszolgáltatásnak is áldozata.” Természetesen időnként foglalkozik a Botránykrónika oktatással összefüggő ügyekkel is, a tudósi ambíció sajnos itt is hiányzik, ezek többsége amolyan bulvárhír, nem sok köze van az oktatás tartalmi kérdéseihez.
A magyarnarancs.hu-ra hivatkozva elmondják például, hogy “Varga Judit tudományos kutatói és oktatói tevékenységéért havonta bruttó 1‒5 millió forint közötti összeget kap a Miskolci Egyetemhez tartozó, de Budapesten – egy Schmidt Mária ingatlancégétől bérelt székhelyen – működő Közép-európai Akadémiától, melynek alapítása a nevéhez fűződik.” Azt is megtudjuk a felületet böngészve, hogy a “Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorának meghívására zárt körben két előadást tart a Ludovikán a szélsőségesen iszlamista, antiszemita, holokauszttagadó Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök.” (Itt több forrás is felbukkan.) Továbbá kiderül az is, hogy a telex.hu információja szerint “Hibásan szerepel a Himnusz az Oktatási Hivatal által kiadott hetedikes irodalom tankönyvben.”
A portál szerkesztőinek elköteleződését erősen tükrözik azok a linkek, amelyeket az egyes bejegyzések mellé, forrásként megjelölnek. A Botránykrónikának nevezett politikai eseményválogatás összeállítóinak például 2024. májusában egyszer kerül látóterébe a függetlennek, vagy legalább is politikai szempontból semlegesnek tekinthető agroinform.hu, a forbes.hu, a piacesprofit.hu, a propeller.hu, illetve a hirportal.hu. Kétszer említik meg az erősen ellenzéki elköteleződésű átlátszó.hu, ugyancsak kétszer az atv.hu egy-egy cikkét, háromszor pedig a válaszonline, a hang.hu, a mérce és az mfor.hu írását. Négy alkalommal hivatkozik az összeállítás az index.hu, az rtl.hu és a qubit.hu felületére, öt esetben a medial.hu adja a hivatkozást, szintén ötször jelenik meg a felsorolásban a szabadeurópa.hu.
A nagyobb hivatkozási számok már csakis ellenzéki orgánumok felé mutatnak. A magyarnarancs.hu már kilencszer kerül a szerkesztők látóterébe, tizenegy esetben idézik a népszava.hu cikkét, tizenhárom alkalommal hivatkoznak a 24.hu felületére, tizenhét esetben találkozhatunk a telex.hu nevével, mint hírforrással, a hvg.hu már 22 alkalommal szerepel a felsorolásban, s végül az abszolút győztes a 444.hu harminc hivatkozással. Nem kell átfogó médiaismeret ahhoz, hogy láthassuk, a szerkesztők erősen egyoldalúan tájékozódnak, erősen egyoldalú képet kínálnak olvasóiknak a hazai közéletről az oktatoihalozat.hu felületén.
Oktatókká lett politikusok, politikussá lett oktatók
És, ha már az összefoglaló elején megemlítettük, milyen nagynevű egyetemi oktatók szerepelnek az Hálózat taglistáján, nehéz elképzelni, hogy az elismert szaktekintélyek között ezen a színvonalon valósult meg a konszenzus. Azt se felejtsük el megemlíteni, hogy a tudományos élet hírességei mellett a pártpolitikában ismertté vált nevek is felbukkannak itt. Szerepel például a listán Polyák Gábor az ELTE tanszékvezetője, aki Orbán Balázs doktorijával kapcsolatban fogalmazott meg sarkos véleményt. Itt van Fleck Zoltán, aki 2021-ben (három másik jogásszal együtt), amellett érvelt egy a Népszavában megjelent röpiratban, hogy az esetleg hatalomra jutó ellenzéknek akár feles többséggel is ki kell mondania az Alaptörvény semmisségét. Találkozhatunk Gyurcsány Ferenc régi harcostársával, Dessewffy Tiborral, az ellenzéki politikusként ismertté vált Jávor Benedekkel vagy Konok Péterrel, Lakner Zoltánnal és Radnóti Sándorral.
Vélelmezhető, hogy az említett oktatók többségének ellenzékisége is magasabb esztétikai szinten áll, mint a portálon látott attitűd, akkor viszont kérdés, hogy milyen aktív kisebbség térítette el a jobb sorsra érdemes kezdeményezést az egyszeri elvakult ellenzéki harcos magán Facebook-oldalának színvonala irányába.
