Magyarországon a 2011-es bevezetése óta ellenzéki szereplők folyamatosan követelik az egykulcsos adórendszer megszüntetését. Az elképzelésük szerint az országnak a jövőben vissza kellene térni 2010 előtti többkulcsos adórendszerhez. Írásunkban megvizsgáljuk, hogy ez a jól hangzó frázis mit jelentene az átlagos munkavállaló honfitársaink és családjaik életére. Megnéztük, mennyi maradna a magyarok zsebében.
Ki milyen adórendszert szeretne?
A szakpolitikai viták első és egyben legfontosabb lépése tisztázni az álláspontokat. Itt elemzőként nem vagyunk könnyű helyzetben. A jelenlegi kormány álláspontja egyértelmű és konzekvens. A 2011-es bevezetése óta töretlenül képviselik az egykulcsos adópolitikát, amit csak a nevelt gyermekek száma alapján (családi adókedvezmény) és nem a megszerzett jövedelmek alapján differenciálnak. A kormányzó párt ciklusokon átívelő szakpolitikai elköteleződését jól szemlélteti, hogy 2016-ban az addigi 16 százalékról a jelenlegi 15 százalékra mérsékelte az adókulcsot. Illetve a családi adókedvezmények bejelentett emelése is ebbe a politikai vízióba illeszkedik.
Koherens ellenzéki álláspontokról azonban nem beszélhetünk. Bár bevezetése óta az óbaloldali pártok folyamatosan kritizálták az új adórendszert, azonban összehasonlítható és számításokkal alátámasztott alternatívával nem álltak elő az évek során. Fontos kiemelni, hogy a 2022-es ellenzéki összefogás programjába a több kulcsos adórendszer visszavezetése nem szerepelt, de legtöbb az összefogást alkotó párt 2018-as programjában és az azóta megjelentetett szakpolitikai állásfoglalásaikban újra szerepel. Ez a tény –, valamint az, hogy a választási program már nem elérhető az interneten – nagyban romolja az álláspont hiteleségét. A valós politikai álláspont elhallgatása, a szavazatmaximalizálás céljából gazdaságilag értelmezhetetlen jelenség, amit politikai síkon kell megítélni. Egyel megengedőbb álláspont, hogy valóban nem változgatnának a jelenlegi kormány egykulcsos adórendszerén és családbarát adókedvezmény rendszerén. Azonban így a további ígéretiek fedezete nem alátámasztott: nem lehet egyszerre változatlanságot ígérni, számtalan új jutatás bevezetésével kampányolni és még államcsődközeli helyzetet is vizionálni. A szakmailag nem alátámasztott politikák és jól hangzó lózungok az egész közbeszéd hitelességét romolják. Egyelőre az új szereplőként berobbanó Magyar Péter vezette Tisza Párt is kerüli a témát. Ez idáig még nem foglalt egyértelműen állást az adórendszer kérdésében.
Almát, almával
Az előzőek ismeretében nehéz megfelelő összehasonlítási alapot találni a jelenlegi adópolitika mellé, hiszen a legtöbb ellenzéki pártnak még konkrét javaslata még hipotetikus sincsen. Ezek ismeretében a leghelyesebb akkor járunk el, ha egy Magyarországon korábban már létező többkulcsos adórezsimet ültettünk át a jelenlegi viszonyokra. Az elemzés elvégzéséhez a legmegfelelőbb a 2007-es adórendszer. A második Gyurcsány-kormány, a 2008-as gazdasági válság előtt ebben az évben minden jelentős külső gazdasági behatás nélkül alakíthatta a baloldali adópolitikáját. Így ez tükrözi a leginkább az akkori kormányzat adófelfogását. Két távoli adórendszer összehasonlításának azonban az a nehézsége, hogy nem tudjuk megfigyelni, pontosan milyen változtatásokat, hajtottak volna végre a baloldali szereplők az közben eltelt időben. Ennek tudatában a legkorrektebb megfeleltetés az, ha az infláció mértékével korrigáljuk a korábbi adórendszert és így hasonlítjuk össze a jelenlegivel. Ez akkor is igaz, ha a legtöbb esetben inflációnál kisebb mértékben korrigál a kormányzat, ahogy ezt tette 2010 előtt több alakalommal.
Hogyan nézne ki egy baloldali adórendszer 2023-ban?
A 2007-es adórendszerben három adókulcs volt, szemben a jelenlegi egyszeri 15 százalékos személyi jövedelemadó kulccsal. A legkisebb levonás, 18 százalékos volt, amit évi bruttó 0 és 1,7 millió Ft-os jövelöm között kellett megfizetni. Ez 2023-as értéken bruttó 3.507.344 Ft-nak felel meg. A második adókulcs 36 százalék volt, amit az előző felett egészen évi bruttó 6,75 millió Ft-ig (átszámítva évi bruttó 13.926.214 Ft-ig) fizettek a munkavállalók. Az e feletti jövedelmekre 40 százalékos adókulcsot vetett ki Gyurcsány-kormány.
Különbség még, hogy létezett az adójóváírás intézménye is, amely a minimálbért teljesen SZJA mentessé tette, ezt csökkenő mértékben évi bruttó 2,76 millió Ft-ig (átszámítva évi bruttó 5.694.274 Ft-ig) lehetett igénybe venni. Ki kell emelni, hogy ez alapján egy átlagos magyar munkavállaló 2023-ban egyáltalán nem lett volna jogosult visszatérítésre. A tavalyi évben a KSH adatközlése alapján egy átlagos magyar munkavállaló havi bruttó 571.182 Ft keresett, ami évi bruttó 6.854.184 Ft volt. Ha Budapesten dolgozott a havi nettója elérte 696.670 Ft-t, így összesen bruttó 8.360.040 Ft éves jövedelmre tett szert.
Ebben az időben családi adókedvezményre csak három vagy több gyermekes családok voltak jogosultak, gyermekenként havi 4.000 Ft (átszámítva havi 8.253 Ft) összegben, évi bruttó 6 millió Ft-os (átszámítva évi bruttó 12.378.856 Ft) jövedelemhatárig. Tehát az adórendszer 2011-es reformja előtt a gyermekek után járó adókedvezmények jelentősége jóval kisebb volt. 2011-től a családiadókedvezmény nettó értéke jelentősen megnőtt, illetve adóalap-kedvezménnyé változott.
Egykulcsos vagy többkulcsos?
Az elméleti keretezés után nézzük a konkrét számokat! A példánkban két átlagos keresetű szülővel rendelkező két és három gyermekes háztartásokat mutatunk be. Az említett háztartások éves jövedelme eltérően alakul a baloldali és a jelenlegi jobboldali adórendszerekben. A családi adókedvezményekkel megnövelt nettó munkajövedelem éves szinten egy három gyerekes háztartásban 2.573.731 forinttal, egy két gyermekes háztartásban 1.890.488 forinttal magasabb a jelenlegi adórendszerben. Ha a szülők Budapesten dolgoznak még jelentősebb a különbség, három gyermek esetén 3.161.015 forinttal, míg két gyermek esetén 2.477.772 forinttal több marad évente a családi kasszában. A grafikonról egyértelműen kitűnik, hogy a 2007-es adórendszer mintájára végzett számítások alapján többkulcsos adórendszerben egy átlagos keresetű, 3 gyermekes család több személyi jövedelemadót és munkavállalói járulékot fizetne (évi 6.002.792 Ft), mint a 2023-as, egykulcsos rendszerben (évi 4.592.303 Ft). Ugyanez igaz, ha Budapesten vállalnak munkát a szülők (évi 7.598.999 Ft szemben a jelenlegi 5.601.227 Ft-tal). Továbbá a jelenlegi rendszerben magasabb az éves nettó munkajövedelmük is, amelyhez jelentős családi adókedvezmény is társul. A három gyermekes családok a 2010 előtti rendszer alapján is jogosultak a családi adókedvezményre, azonban ennek összege az inflációval korrigálva is csupán 24.758 forintot érné el, a jelenleg 1.188.000 forinttal szemben.
Kétgyermekes családok esetén hasonló tendencia tapasztalható az összehasonlítás során. Az egykulcsos rendszernek köszönhetően kevesebb személyi jövedelemadót kell fizetniük a vizsgált háztartásoknak, valamint munkavállalói járulékaik is alacsonyabb összegűek. Éves nettó munkajövedelmük pedig magasabb, mint a 2007-es, inflációval kiigazított összeg. Mindehhez 480.000 forint családi adókedvezmény is társul, ami csekélyebb mértékű, mint a három gyermekes családok esetében. Viszont a korábbi adórendszerben csak a három- vagy többgyermekes családok részesültek ebben a kedvezményben, így egy hasonló, többkulcsos rendszerben nem lenne lehetőségük igénybe venni ezt a juttatást.
Milyen a jó adórendszer?
Egy adórendszer akkor optimális, ha a szükséges költségvetési bevételt és a jövedelmek kívánatos újraelosztását a lehető legkisebb társadalmi költséggel (adminisztrációs költségek és torzító hatások) éri el. Két fő szempont alapján érdemes vizsgálni az adórendszereket: a méltányosság (igazságosság) és hatékonyság szerint. Az utóbbi definiálása könnyebb feladat, ebben a fogalomban összegződnek az adórendszerrel szemben felmerülő olyan kívánalmak, hogy olcsó legyen a fenntartása, minél egyszerűbben érthető legyen az állampolgárok számára, ösztönözzön az adók megfizetésre és a munkavégzésre. Az igazságosságot a társadalom alapvető igazságérzetének leképeződéseként lehet megragadni, ez határozza meg ugyanis azt, melyik társadalmi csoportokat vagy gazdasági helyzeteket preferálja az adott adórendszer. Ez országonként és időszakonként is jelentősen változhat, a demokratikus rendszerekben választáson nyilváníthatják ki a választópolgárok ez irányú preferenciáikat.
Ezeknek a szempontoknak a jelenlegi egykulcsos adórendszer eleget tesz. Miközben megállapítható, hogy a jelenleg is alkalmazásban lévő adórendszer sokkal kedvezőbb az átlagos keresetű szülőkből álló több gyermekes családok számára. Kevesebb személyi jövedelemadót és kevesebb munkavállalói járulékot kell megfizetniük, miközben jelentősen magasabb éves nettó munkajövedelemben részesülnek. Ráadásul nem elhanyagolható szempont a családi adókedvezmény sem, amelynek mértéke sokkal magasabb, mint a korábbi többkulcsos adórendszer szerint mért, inflációval korrigált összeg. Ennek ellenére az óbaloldali pártok a többkulcsos adórendszer mellett kampányolnak, a Tisza Párt pedig továbbra sem foglalt állást az adórendszerekkel kapcsolatban, holott ez a társadalom minden tagját érintő kérdés, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
