A politikai logika lényegi eleme, hogy a mindenkori kormánypártok ellenzéke különféle napi és hosszabb távú, taktikai és stratégiai ügyekkel igyekszik támadni a regnáló vezetést. Ennek keretében sok esetben az igazságot is alárendelik a népszerűségnövelés és a hatalmi ambíciók szempontjainak. Ez történik akkor is, amikor ellenzéki politikai és médiaszereplők – köztük Magyar Péter is – Romániával hasonlítják össze hazánkat.
Visszatérő frázis az utóbbi években a politikai baloldal részéről a „bezzeg Románia” szlogen, amely azt sejteti, hogy a magyar közvélekedésben sokszor el- és lemaradottnak tekintett keleti szomszédunk is jobban teljesít a makrogazdasági adatok és a versenyképesség terén, mint hazánk.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke azt mondta, hogy „jelenleg magyarok járnak Romániába dolgozni, mert jobban keresnek ott az emberek és olcsóbban tudnak bevásárolni”. Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője és miniszterelnök-jelöltje azt nyilatkozta, „korábban Közép- és Kelet-Európa irigyelt országa voltunk, ma a román fizetések is jobbak, mint a magyar”.
A támadás lényege, hogy a balliberális narratívaalkotók szeretnének „rámutatni” arra, hogy az Orbán-kormány alatt hazánk leépült, dekonjunktúrába került, és már a perifériális Romániával szembeni versenyben is lemaradt. A felsorolt vádak ellenére az átfogó, teljes képre rátekintve érdemes feltenni a kérdést: vajon tényleg lekörözte Románia Magyarországot?
A sokszor emlegetett román növekedés és ami mögötte van
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy bár a román gazdaság fejlődési pályája valóban felfelé ível az utóbbi években, nem annak abszolút matematikai értéke, hanem más mutatókkal korrigált tényleges állapota a lényeg. Több mint 5 millió romániai lakos (a moldovai román állampolgárokkal együtt mintegy 6,5 millió ember) emigrált az utóbbi évtizedekben. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy a külföldön élő és dolgozó románok hazaküldik a megkeresett pénzük jelentős részét – ezek a hazautalások pedig éves szinten Románia GDP-jének 2%-át teszik ki.
A demográfiai problémák és az ország lakosságszámának drasztikus csökkenése tehát együtt jár a fogyasztás, és ez által a gazdaság növekedésével Romániában. Mindez azonban egy ideiglenes fellendülés, egy „időzített bomba”: a repatriálásnak alacsony az esélye, a külföldön dolgozó milliók egyre inkább szakadnak el a román anyaországtól, és már most az látható, hogy a hazautalások volumene folyamatosan csökken. Ez a belső keresletre támaszkodó román szisztéma lehetőségeit szűkíti.
Romániában az egy főre jutó GDP és a bérszínvonal mutatóira rátekintve megállapíthatjuk, hogy azok Magyarország szintjén stabilizálódtak az utóbbi években. A fizetések emelkedése a munkaerő-hiány miatt evidencia, ám ez a fenti okok miatt az európai átlagnál jóval súlyosabb demográfiai válsággal párosul.
Ha párhuzamot vonunk, az elmúlt 30 évben Románia népessége 4,3 millió fővel, Magyarországé pedig 800 ezer fővel csökkent. Mindkét mutató az európai tendenciaként fennálló demográfiai problémákra és az elöregedő társadalom népesedési krízisére vezethető vissza, de a két szám különbsége jelentős. A jelenleg 19 milliós Románia lakossága az előrejelzések szerint 2100-ra 8 millió főre apadhat.
Az idősek helyzetét áttekintve leszögezhető, hogy Romániában nincs 13. havi nyugdíj, amelyet Magyarország teljes egészében visszaépített évekkel azután, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány megszüntette azt. Emellett a román nyugdíj adóköteles, így ezt a közteherviselési elemet is látva elmondható, hogy román kortársaiknál nagyobb jóléttel bírnak a már nem aktív korú magyar állampolgárok. Nem megkerülhető továbbá, hogy Magyarországon sokkal nagyobb a lakosság összvagyona és a megtakarítások szintje is. A nagykép tehát azt mutatja: a villámgyors román felzárkózás kommunikációs üzenete erősen torzít, ahelyett, hogy a valós szakpolitikai helyzetet közölné.
A vizsgálódásban felvethető a román államadósság kérdésköre is. A magyarországi kommunista „puha diktatúra” által a rendszerváltókra átörökített adósságállománnyal szemben Romániának 1989-ben lényegében nem volt államadóssága. Az eladósodás azóta történt meg, melynek folyamatát jól mutatja, hogy a román adósságráta 1995-ben 5% volt, 2014-ben 35%, és jelenleg 55%-on áll. Ennek egyik fő oka, hogy a jóléti transzferek folyósítását a románok magasabb fokozatba kapcsolták, ugyanakkor a megnövekedett kormányzati kiadások költségeit hitelből fedezik. A helyzet súlyosságát erősíti meg az is, hogy az utóbbi időszakban, éves összevetésben 29,12 százalékkal nőtt Románia adósságállománya a Román Nemzeti Bank szerint.
A leírt pályát tekintve az utóbbi években Magyarország csökkenő adósságból, míg Románia növekvő adósságból működteti a gazdaságot, és ugyanígy hatnak a költségvetési politikára is. Románia állapota sok szempontból hasonlít a kádári Magyarországra, amikor az állami központ a viszonylagos jólétet (amely valójában egy relatíve alacsony életszínvonal volt) mesterséges módon, nemzetközi kölcsönökből finanszírozva tartotta fenn. Ugyanaz vonatkoztatható a jelenlegi román hatalomra, mint ami a magyarországi gulyáskommunizmus idejében zajlott. Az adósságspirál – beavatkozás hiányában – elkerülhetetlenül gazdasági összeomláshoz vezet.
Hosszú távon működésképtelen metodika az, ha egy kormány úgy alakítja ki pénzügyi-gazdasági rendszerét, hogy folyamatosan az államkassza kintlévőségeit növeli. Ez a probléma érinti most Romániát is.
Ami a gazdasági bővülés motorjait illeti, fontos kereskedelempolitikai szempontok mutatnak rá arra, hogy miképp katalizálható a növekedés. Magyarország exportvezérelt ország, nem feltétlenül szorul behozatalra. Eközben a román külkereskedelmi mérleg már rosszabb, mint a magyar, hiszen ott nincs érdemi hazai termelőkapacitás. Ezért Románia sokkal inkább van importínségben, mint Magyarország.
A World Intellectual Property Organization által elkészített Global Innovation Index nevű kutatásmódszertani rangsor 133 országot vizsgál azok gazdasági teljesítménye és innovációs kapacitásai szerint. A 2024-es felmérésben a magyar gazdaság a 36. helyet foglalta el, míg a román gazdaság a 48.-at.
Az Eurostat adatai alapján pedig 2024 második negyedévében a magyar gazdaság növekedése 1,3 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi szintet. Ezzel az Európai Unió 27 tagállamából a 8. helyet érte el, jócskán megelőzve a középmezőnyben lévő Romániát – és nem mellesleg Franciaországot, Belgiumot, Ausztriát és Hollandiát is. Az uniós átlag 0,8 százalék volt.
Összességében tehát jól megfigyelhető, hogy a „Bezzeg Románia” mint politikai narratíva és a keleti szomszédunk mintaországnak titulálása hibás, félrevezető és manipulatív. Sem makrogazdasági, sem társadalompolitikai, sem versenyképességi szempontból nem fenntartható az az állapot, amelyet egyesek a „román gazdasági csoda” névvel illetnek. Ugyanakkor látható, hogy egyes mutatók pillanatnyi felfutása mögött komoly gazdasági, népesedési és szociális problémák állnak, amelyek elhatalmasodása könnyűszerrel zárójelbe teheti az aktuális sikereket. A Magyarországgal való összehasonlítás vonatkozásában pedig kijelenthető: Románia sok tekintetben utolérte hazánkat, azonban a stratégiai jelentőségű adatok és a tartós nemzetgazdasági bővülés kialakítása terén még utcahossznyi lemaradásban van a magyar államhoz képest.
A Románia rekord gyorsaságú felzárkózásáról és Magyarországot felülmúló fejlődéséről szóló hírek tehát fedezet nélküli propagandaként szolgálják a baloldal napi pártpolitikai érdekeit. Az ellenzéki nyilvánosság ehhez a kommunikációs tevékenységéhez félinformációkat vagy megalapozatlan nyilatkozatokat is előszeretettel hív segítségül. Ezért is szükséges rámutatni a valódi összefüggésekre és az említett ország reális helyzetére, amely górcső alá véve korántsem azt a képet mutatja, mint amelyet a baloldali politikusok és a kormánnyal nem szimpatizáló sajtó közvetít.
