A honfoglaló magyarok körében a lovas temetkezés különleges jelentőséggel bírt, mivel a lovat nem csupán közlekedési és harcászati eszközként, hanem a társukként is tisztelték. A honfoglalás kori sírokban gyakran találnak lovas temetkezésre utaló jeleket. Rendszerint nyerget, kengyelt és zabla darabokat is helyezték a harcos mellé. Ez a szokás a lovas nomád népek körében elterjedt volt, és a túlvilági életre való felkészülést szimbolizálta, ahol a harcos a lovával együtt folytatja az útját. (Forrás)
